Indul az utolsó előtti menet. Fél 10-re jöttem be (rendszerint akkorra hívnak, mert akkorra a reggeli vérvételek már befejeződtek). Egy idős nénike a szobatársam, aki nem titkolta, hogy képtelen a nevemből akár egy hangot is elismételni (mondjuk ez nem lep meg). Azonnal megkaptam az…
2013.11.25. 23:18 leu72
2013. november 20.
Szólj hozzá!
2013.11.25. 23:16 leu72
2013. november 11-19.
Mi történt? Minden és semmi. Nem üres szólam az, hogy ilyen helyzetben, amibe a családunk került, mennyire felértékelődnek az együtt töltött percek. „Csak” dumálunk, játszunk, sétálunk. És mégis minden perc értékes.
Anyu fél év szolgálat után (időközben persze járt…
Szólj hozzá!
2013.11.25. 23:10 leu72
2013. november 10.
ET. Hazahazahaza. Sajnos az idő annyira elhúzódott (egy orvos volt, meg kellett várni a vizitet), hogy már dél is elmúlt, mire végre mehettem. De ilyenkor tényleg mindegy. Már szerencsére nem sírok, ha hazaengednek. A könnyek persze a meghatottságtól törnek elő....
Úton hazafelé…
Szólj hozzá!
2013.11.25. 19:30 leu72
2013. november 9.
Reggel végre éhes voltam. Kicsit aggódtam, hogy vajon bukófordulót vesz-e a reggeli, de megúsztam.
Ma van az utolsó kemo és aztán ha minden ok, akkor holnap haza!!! Lilo el van keseredve, mert azt állítja, hogy ritkán akad ilyen jó szobatársa. Én is így voltam vele. Elrettentő…
Szólj hozzá!
2013.11.25. 19:29 leu72
2013. november 8.
Mivel a változatosság kedvéért a vizeletemben találtak valamit, este kaptam egy granulátumot. A nővérke szigorúan rám parancsolt: menjek el wc-re, és csak az ágyban fekve vegyem be a gyógyszert. Hogy ez most annyira altat-e vagy sem, nem tudom, de nagyon jót aludtam. Éjjel ugyan…
Szólj hozzá!
2013.11.09. 22:59 leu72
2013. november 7.
Rossz persze, hogy ismét a kórházba kell visszamenjek, de minél hamarabb kezdjük.....
már a parkolóban iszonyatos dugó van, ezért aztán apu kitesz a főbejáratnál és irány egyedül a betegfelvétel. Ugyanabba a szobába kerülök, amit kedden elhagytam. A hölgy, aki intézi a…
Szólj hozzá!
2013.11.09. 22:58 leu72
2013. november 6.
Az idő pocsék. Szakad az eső, de semmi nem számít, mert anyuval kísérjük Tamit az oviba. A kis tündér ragaszkodik hozzá, hogy csak velem jön. Bár viszonylag már stabilan megyek, de sajnos még mindig sokat ad a komfortérzetemhez, ha valakibe belekarolhatok. És ehhez Tami még kicsi.…
Szólj hozzá!
2013.11.09. 22:57 leu72
2013. november 5.
A doktornéni azt mondta, hogy a vérleleteim annyira jók, hogy ha akarnám, akkor már ma kezdenénk a következő kemosorozatot. Persze, lenne abban ráció, hogy minél hamarabb befejezzem az egészet, de a család már annyira vár haza. És én is nagyon szeretnék néhány napot otthon…
Szólj hozzá!
2013.11.09. 22:56 leu72
2013. november 4.
Ha ma minden stimmel, megkapom az utolsó kemot ebből a szériából és holnap mehetek haza. Reggel kaptam egy príma gyógyszert, mert már elviselhetetlenül fájtak a csontjaim. Most viszont semmi sem fáj. Bicikliztem (szobabicaj), meg megcsináltam minden előírt tornagyakorlatot. A nővér…
Szólj hozzá!
2013.11.04. 21:28 leu72
2013. november 3.
Gyakorlatilag nincs élet a kórházban. Az idő pocsék, pedig ma bejön a család és azt gondoltam, hogy ismét kimehetünk a parkba. Tegnapelőtt kinn voltunk (fél éve vagyok kisebb megszakításokkal itt, de még nem voltam, mert erőm sem volt és emellett szedek egy olyan gyógyszert,…