Leu72

Mivel a változatosság kedvéért a vizeletemben találtak valamit, este kaptam egy granulátumot. A nővérke szigorúan rám parancsolt: menjek el wc-re, és csak az ágyban fekve vegyem be a gyógyszert. Hogy ez most annyira altat-e vagy sem, nem tudom, de nagyon jót aludtam. Éjjel ugyan felébredtem arra, hogy valaki hányt, rögtön éber lettem: „Jesszusom, Viktor”, aztán eszembe jutott, hogy kórházban vagyok, bárki is hányt, az nem a fiam és egyébként sem az én projektem, hogy feltakarítsam.

Este érdekes volt. Minden nap meg kell rendelni, amit enni akarunk. Nagy boldogan láttam, hogy az egyik menüben coleslaw saláta van (folytatódik a kajaőrület). Természetesen azt kértem. Mit ad ég: túrófelfújtat kaptam. Nagyon finom volt, de tudtam, hogy baromi éhes leszek perceken belül. Szóltam a nővérnek – már nevettünk együtt, mert legutóbb én rendeltem valami minisalátát, akkor is ő volt szolgálatban, de akkor Vanessa hozott a büféből valamit. Most a nővér felajánlotta, hogy az osztály tartalékaiból hoz valamit. Hát hozott mindent. Kenyeret, gyümölcslevet, sajtot, vajat, joghurtot. Mondtam, hogy azért annyit nem eszem meg, némi vajjal, kenyérrel és sajttal beérem. Így aztán nem maradtam éhen.

Na ma ebédre sem ugyanazt kaptam, amit kértem, de persze jól laktam. A lényeg végül is nem ez, hanem az, hogy a viziten megígérték, ha minden jól megy, akkor vasárnap reggel mehetek haza. Pozitív meglepetés volt, hogy ebben a három napban három kemot kapok és csak ma reggel vettem észre, hogy az egyiket tabletta formában. A másikat délután négykor és hajnali négykor kapom. Ez utóbbi csak azért gáz, mert nem tudok visszaaludni, de mivel este már olyan fáradt voltam, korán elaludtam, szóval végül is eleget pihentem.

Mivel tegnapról mára 2 kg-t felszedtem, ez nyilvánvalóan víz. Ezért aztán nem lennék meglepve, ha még vízhajtót is kapnék. Addig is kapom a vérhígítót, mert az a vicc, hogyha kevés a vérlemezkém, akkor infúziót kapok, hogy több legyen, ha sok, akkor meg injekciót, hogy hígítsák a véremet. Ritka alkalom, hogy semmit sem kapok, bár mióta egészségesek a sejtjeim (jó része), azóta sem vért, sem lemezkét nem kapok.

Vanessa ma bekopogott: ehet-e nálunk. Mondtuk neki, hogy persze. Négyágyas szobában fekszik, a vele szemben levőnek teljesen sárga a színe (nyilván valami májbaj) és ő már attól rosszul van, ha ránéz. Nálunk viszont tombol a hangulat.

Estére salátát kaptam, ami nagyon finom volt, de hamar rájöttem: ez bizony nem esett jól. Éjszaka már annyira fájt a gyomrom, hogy kértem valamit rá. Ekkor szoktak valami veszedelmes ízű, de hatékony szert adni. Olyasmi, mint a hígított fogkrém. Az íze undorító volt most is, de segített.