Itthon vagyok! Jókedvűen és egyre egészségesebben, körülvéve a családommal. Ilyenkor az ember humora is visszatér. Elgondolkodtam rajta, hogy milyen előnyei vannak egy súlyos betegségnek (mondjuk ki leukémiának). Mert vannak.
-
Egy fillért nem költesz hajápolásra. Se sampon, se balzsam, se zselé, se hab. Egyúttal elmondhatod, hogy környezettudatos lettél.
-
Ha bárki hajat talál a levesében, nem te vagy a hunyó.
-
Nem kell a szemöldökszedéssel bajlódni, hisz örülsz ha marad pár szál (akkor lehet, hogy mégiscsak a tied van a levesben?)
-
Az előzőek folyományaként időt takarítasz meg: nem kell a fodrásznál üldögélni és felszínes témákról komolyan csacsogni. No és pénz sem utolsó szempont.
-
Egyáltalán semmit nem költesz szépségápolásra. Egyik humoristánk szerint a szépségápolás csak ott jöhet szóba, ahol szépség van. Mikor hajnalonta belenézek kendő nélkül a tükörbe, hát bizony nagy fantázia kell a szépség meglátásához.
-
Nem kell azon gondolkodni, hogy hova menj nyaralni, mivel a teljes programot kiteszi a kórházban tartózkodás (a beteg részéről) és a kórházba szaladgálás (a szeretteink részéről).
-
Nem dobsz ki pénzt étterem látogatásra, mert nem mehetsz közösségbe (fertőzésveszély).
-
Nem kell reggelent a tükör előtt hezitálni, hogy mit vegyél fel. Nekem az alábbi opcióim voltak: steril kórházi pizsama (ez még az első, különlegesen steril részlegen volt), kórházi hálóing (hátul teljesen nyitott fellépőruha a műtéthez), illetve most már nadrág és póló (az érdeklődőknek alsónemű is).
-
Mivel nem kopnak a ruháid, semmi okod nincs újat venni. És a „nincs egy rongyom, amit felvegyek” se aktuális. Hiszen úgyse mész sehova.
-
Van egy szakasz eleinte, amikor senki nem néz furcsán, ha vonalkódokat húzol a kórházi pelenkába. Mert még csak most fejlődik ki a nyálkahártyád. Ez kevés életszakaszban mondható el. (Konkrétan az enyémben nem.)
-
Különleges szerepjátékokat is kipróbálhatsz. Mivel itthon kendőt hordok és még mindig nem tudok rendesen menni, valamint tegnap csak az egyik fülbevalómat sikerült berakni, drága kisfiam azt mondta: „Anya, játszunk? Te leszel a sánta, kopasz kalóznő.”
-
Bennem van egy csatlakozó. Azt mondják, lego méretű, ezen át kapom a gyógyszert, vizet és vesznek vért. Apu szerint ez egy USB. Szerintem talán értelmes lett volna egy navigációs funkcióval kiegészíteni. A szerkezet a térképet pl. a homlokomra vetíthetné. (Viccen kívül, ez tényleg nagyon bizarr: egy mini gép az emberben?)
-
Emberszita. A bőrfelszínem már mindenütt ki van lyukasztva. A csípőlapátból háromszor vettek csontvelőt, a gerincemből 7-szer gerincvelőt és oda is kapok kemot, a bal kezemben kanül volt, a szívem fölött egy másik. Most meg a baloldali vállgödrömben egy csatlakozó. Néha eszembe jut, hogy ha jönne egy óriás és egy nagyobbat nyomna rajtam, csak úgy spriccelnének a lyukakon a testnedveim. Talán teljesen le is tudna ereszteni, mint esténként az ugrálóvárakat.
-
Nem számít, hogy a cipőd tavalyi (jesszusom, tavalyelőtti?), hisz úgyse tudsz cipőt húzni (vizesedés). Az ajánlás: gumipapucs, ha sok a víz a férjedé, valamint csúszásgátlós zokni 42-45 méretben (mert úgyis csak ez megy a lábadra.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Váradiné Erika 2013.08.10. 23:18:02
Isten tartsa meg a humorodat!
Mielőbbi gyógyulást kívánok.