Reggel végre éhes voltam. Kicsit aggódtam, hogy vajon bukófordulót vesz-e a reggeli, de megúsztam.
Ma van az utolsó kemo és aztán ha minden ok, akkor holnap haza!!! Lilo el van keseredve, mert azt állítja, hogy ritkán akad ilyen jó szobatársa. Én is így voltam vele. Elrettentő példaként elmeséltem a bolond nénit, aki egyfolytában menekült volna haza és a lovát kereste a kórházban. Nem kell mondjam, még mindig borsódzik a hátam, ha rá gondolok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.