Leu72

Gyanútlanul úgy koccintottam apuval szilveszterkor: egy boldogabb új évre!!! Apu azonnal rámparancsolt, hogy vonjam vissza, amit mondtam. Hisz élek. Hát így javítottam a jelzőt egyszerűen boldogra.

A mai nap egy fontos lépés. Vége a kemonak és ma lesz a csontvelővizsgálat, a tüdő CT (mivel egy mellékhatás volt a tüdőm gombásodása – azelőtt azt sem tudtam, hogy van ilyen), vérvétel. Amiből persze az első izgat a legjobban.

Először behelyezték a kanült a karomba. Mini fájdalom (jaj istenem, hát annyi fájdalom volt már, ez tényleg szinte 0). Szólni kellett, hogy vérvétel után CT-re megyek, emiatt kaptam spéci kanült. A CT-re problémamentesen eljutottam. Elmagyarázta a nővér alaposan, de az az igazság, hogy a vérvételhez képest csupán egy emeletet kellett lemenjek. Azonban visszafelé rájöttem, hogy keresnem kell sürgősen egy wc-t. Na ez lett a vesztem. A wc ugyan időben meglett, de sajnos teljesen elvesztettem a fonalat, hogy merre vagyok. A vége az lett, hogy a főbejáratot jelző táblára rátaláltam. Abba az irányba tartottam. Teljesen ismeretlen terepeken jártam, végül még az udvarra is ki kellett mennem. Ekkor végérvényesen elkeseredtem és azt mondtam, hogy talán már a családomat se látom....

Persze a végén a főbejárat meglett (kinyílik a világ azok előtt, akik olvasni tudnak) és ráfutottam újra a az Ambulatoriumra (a vérvétel helye). Bevezettek egy szobácskába, ahol előkészültek a csontvelő vételére. Csontvelőt sosem vettek még tőlem ambulánsan. Magában a folyamatban semmi új nem volt: kaptam altatót - megfelelő mennyiséget, szóval azonnal aludtam.

A beavatkozás után felébresztettek. Nem mondom, hogy teljesen magamnál voltam. Kicsit szédelegtem (de jó, hogy apu is megérkezett közben) és ha bármit meséltem, a felénél már nem tudtam, hogyan folytassam. Apu szerint vicces volt.

Történt ugyanis aznap, hogy aput berendelték újabb vérvételre. Leukémiás betegeknél nagyon gyakori, sőt szinte tipikus, hogy a társaik jelentkeznek donornak. Nekem nem volt megfelelő donor, nem is biztos, hogy az lett volna a tökéletes megoldás (kelet-európai rassz, kicsi az adatbázis, ráadásul erős antitestjeim mindent pusztítanak, ami nem az enyém), de hátha másnak ezzel jót teszünk vele. Az első vérvétel után úgy tűnt, hogy apu alkalmas lesz valaki számára donornak. Kapott rengeteg ismertetőt és kiderült, hogy ha alkalmas, akkor vagy a hagyományos módon vesznek csontvelőt (altatásban csontból), vagy lehetőség van arra, hogy a megfelelő sejteket néhány óra alatt a vérből nyerjék ki.

Apu rákérdezett, hogy svájci polgár kapná-e az ő csontvelőjét. A válasz az volt, hogy a csontvelő 90%-ban külföldre megy és a Svájcban felhasznált csontvelő 90%-a külföldről származik. Szóval nagy valószínűséggel nem.

Hazaérve persze aludtam egy jó nagyot. Jobban is tettem, mert az altató hatása még órákig megvolt: összekevertem és nem találtam a szavakat, le-lecsukódott a szemem és nem tudtam a beszélgetés fonalát elkapni, pedig azt hittem, hogy verbálisan nem vagyok rossz.