Ha a dokim papírral a kezében jön be, az mindig jót jelent. És ráadásul piszok rossz titkos ügynök lenne, mert az arcára van írva, hogy milyen hírt hoz. Boldogan jött reggel, hogy annyira jó a vérképem, hogy nem is kell megvárni a 13.00 órát, hanem már most mehetek. Szegény apu előre mondta, hogy neki a kora reggel jó, meg a délután, mert délelőtt megbeszélése van. Ehhez képest 9-kor hívtam, hogy akkor jöhet és vihet. Annyit mondott: „telefonos konferencia ügyben akkor improvizálok”.
A hétvégén vettünk egy lapos csizmát (mivel a magas sarkúban külső segítség nélkül SEGÍTSÉG!!! a helyzet). Hétfőn már ebben vonultam a kórházba. Na ma nem tudtam felvenni. Annyi vizet nyomtak a szervezetembe, amit már az nem tudott feldolgozni. Tegnap ugyan kaptam vízhajtót és kissé jobb is lett, de nem eléggé. Ezért hát igényes sárga gumipapucsban közlekedtem. Érdekes látvány lehetett a sídzseki+strandpapucs – amit nyilván fokozni lehetett volna a vietnami papucs (szigorúan zoknival) viselésével.
Ebben a szerkóban még a patikába is be kellett menjek, mert apu a telefonos konferenciát zavarta le az autóban. Elméletileg a kórház épületéből is el lehet jutni a gyógyszertárba, de nem nekem. Egy komplett alagút rendszer van, mi magunk is végigsétáltunk ott, láthattuk hogy válogatják a szemetet, meg targoncákkal szállítják a belső küldeményeket. Apu szerint ha ide bevetem magam egyedül, élve már sosem kerülök ki. És nem azért, mert veszélyes, hanem közismerten kiváló tájékozódási képességem miatt.
Apu érzi, hogy mi az amitől leginkább megríkathat. Gondosan Szikorára állította a cd-t („Mit szólsz, milyen az élet, az fontos, az fontos, az a fontos, hogy élek.”). Már le se írom, hogy mit műveltem apu mellett....
Mindegyik manó úgy jött haza: „anya?” És kiabáltam, hogy jövök és már nem megyek vissza többé a kórházba. Öleltük egymást, sírtunk és nevettünk. (Ráadásul Réka még korábban is jött, mert az előző kisgyerek, akinek gitárórája lett volna, lebetegedett.)
Volt lelkiismeret furdalásom, de sajnos muszáj volt lefeküdnöm. (Úgy érzem, ha már végre itthon vagyok, akkor nem fair alvással fecsérelni az időt.) Nem tudom, mit kaphattam (illetve a nevét tudom), de borzalmasan fáradt leszek délutánra. Viszont éjjel is kiválóan alszom – attól eltekintve, hogy a testemben lévő víz éjjel intenzíven ürülni akar. (Van ennek valami orvosi magyarázata, de egyszerűen már nem emlékszem rá....)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.