Mehetek haza és semmi más nem számít. Lelkemre kötik, hogy sokat igyak és a gyomrom még mindig úgy forog, mint egy ringlispíl. De tudom, hogy ez néhány napon belül elmúlik.
Viktor nagyon boldog, hogy a 9. szülinapjára hazaengedték az anyukáját. Öleljük egymást az összes gyerekkel. És persze bőgök. De ez már senkit nem lep meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.