Kezdődik a kemo. Rögtön érzem, hogy keserű a szám és a gyomrom helyén egy nagy kő van. Már nem eszem annyit – ez nem is baj – és mindennek keserű íze van. Szerencsére hoztunk be almalét (egész pontosan a szénsavas shorle-változatot). Fáradt vagyok, és bár nem alszom, tudom, hogy éjjel majd jól fogok. De persze nem így lesz. Őrületes mennyiségű folyadékot kapok, ráadásul felszerelnek egy csomó pohárkával, mert minden egyes vizelet PH-értékét mérik. Ha elsavasodna a kemo hatására (mint ahogy ez meg is történik), máris kapok gyógyszert. Éjszaka óránként (!) kelek, reggelre pokoli fáradt vagyok. Nap közben is megy ez a ritmus, tehát semmikor se tudom magam kialudni, hiába a magánlakosztály. És ráadásul pokolian fáj a gyomrom. Gyomorvédőt automatikusan kapok. Ezen felül van fájdalomcsillapító, meg valami ocsmány folyadék, amit én hígított fogkrémnek hívok. Semmi nem segít. Annyira nem, hogy éjjel hányok. Igaz, többségében csak savat. De elnézve, hogy május óta ez a második eset, nem is olyan durva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.