A reggeli kontrollon minden rendben. (Vérnyomás, hőmérséklet, sőt mint utóbb kiderült: a véreredmény is.) Ami nem normális, az a testsúlyom (tegnap óta 1 kg-t híztam), de áll bennem a víz, a papucsom már alig tudom feltépni a lábamra.
A délelőtti viziten kifaggattam az orvosokat:
„Ez a szer azok helyettesítője, amire allergiás vagyok, vagy teljesen más?
„Teljesen más.”
„Sehol máshol nem gyártják Európában?”
„De, Ausztriában.”
„Akkor hogyhogy nem egy szomszéd országból rendelik?”
„Csak sípályáik tekintetében bízunk az osztrákokban, gyógyszerügyben nem.”
Hm. Vanessa szerint nem akarják megmondani az igazat. De hogy mi lehet az igazság? Szerintem akkor már behazudtak volna valamit (más az összetétel, eltarthatóság, ár). Holnap kapom a következő adagot, ugyanilyen előkészületekkel. Várhatóan ez a gyógyszer nem üt ki, ezért azt várjuk, hogy az előzőek után (mármint amik a véreredményt lerontották), már csak javulni fogok. Szorítok, hogy így legyen.
Szinte minden benn fekvő, csontvelő megbetegedésben szenvedő beteg hozzátartozói egyértelműnek tartják, hogy felvetetik magukat a csontvelőt adakozók közé. Apu valójában ezért (is) ment vérvételre. Bár a főorvosnő elmondta, hogy annak az esélye, hogy nekem donornak megfeleljen, az valójában 0, de persze a társadalom többi tagjának hasznára válhat. Jelentkezhet a kórházon keresztül (ekkor magának kell fizetni a költségeket) és a vérvételen is kitölthet egy lapot, ami nagyjából 50 chf lesz. Ő természetesen ez utóbbit választotta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.