Leu72

Hála az egyik kemo gyógyszernek, amit tablettaként szedek, éjjel alig alszom. Igaz, reggel meglehetősen energikus vagyok.

Még reggel kiderült a nagy titok. Az egyik ápoló tegnap du. bejött és megkérdezte, hogy én akartam-e, hogy a kajásdobozomat betegyék a fagyasztóba (mellesleg egy fagyisdoboz). Mondtam, hogy nem, és csak azt kértem, hogy a hűtőbe tegyék. Mivel a diétás nővér szigorúan rám parancsolt, hogy húst, tojást, tejterméket egyek rendszeresen, ezért a dobozban rendszerint felvágott, főtt tojás, uborka és miniparadicsom van. Az uborka az brutálisan nézett ki, a tojások és a parik egy része szétrepedt, de a jó magyar kolbász (épp az volt otthon) természetesen megúszta. Ja és a tojás maga is elég furcsa lett: rücskös. De ehető volt és a kis dinó nem látogatta meg a kórházi wc-t sem.

11-kor lumbálás. A 12 darab előírtból a 12. Ez jó hír. Az meg nem, hogy a dokinőm beteg, ezért más csinálja. Gyanús volt a helyettesítő doktornő, mert emlékeztem rá, hogy egy véletlen folytán egyszer kiderült, hogy ő nem érzéstelenít szúrás előtt. Eddig nekem 11-szer érzéstelenítettek, rá se mertem kérdezni, hogy jól emlékszem-e, hogy ezt anno ő nyilatkozta. (Mikor a szobatársamnak, Tatjánának volt egy összeomlása a wc-ben, utána elvitték CT-re, MRI-re, ki is faggatták és ez a dokinő még a lumbálást is felajánlotta neki. De mivel minden lelete negatív volt, ezért Tatjána valahogy nem volt képes még egy érzéstelenítés nélküli gerincdöfés gondolatával is megbarátkozni.)

Mindenesetre, bár mérhetetlenül bizarrul hangzik, hogy megdöfik az ember hátát, tényleg nem fájt. A doktornő többször (utólag azért beszéltünk erről) hivatkozott rá, hogy ő tanult neurológiát és ez tényleg nem fáj. El kell ismerjem: igaza volt.

Ezután bekötötték az első kemot, ami fél óra alatt le is folyt. Majd jött a második. Aminek az elődje durván kiütött – ezt már anno le is írtam. Aztán ennek helyettesítésére kaptam egy allergia elleni szert (amitől egyfolytában aludtam), meg egy szintetikus, hígított kemot. Meg egy orvostanhallgatót, aki itt ült mellettem. Nem is történt semmi.

Na most megkaptam ugyanezt egy enyhébb allergia elleni szerrel. Egy óra múlva éreztem, hogy gáz van. Téptem le a pulcsimat (első jel, hogy hirtelen melegem lesz), és csöngettem. Jött is a tanulónővér (nyilván ő volt a közelben), majd kirohant. Bejőve megmérte a vérnyomást (normális), pulzus (107 – nem normális), lázat (37), a vér oxigénellátottságát (98 – tök jó). De egyre nehezebben vettem a levegőt, eldugult az orrom (ez nem volt múltkor). Azonnal özönlöttek be a nővérek, orvosok, akik leállították a kemot, adtak ismét valami allergia elleni szert, amitől aztán bealudtam. Éreztem, hogy néha még méricskélnek álmomban. Rutinosan kértem még egy óriáspelenkát, mert a legutóbbi roham bizony hatalmas hasmenéssel járt, de most semmi ilyen nem volt. Az anyag is más lehetett, amit kaptam, meg most már az első jelből tudtam, hogy mi fog jönni.

Azt már anno a doktornőmtől megkérdeztem, hogy ha mindig allergia elleni gyógyszert adnak, akkor én attól végigalszom az összes napot. De megnyugtatott, hogy majd anélkül próbálják meg. Hát úgy tűnik, ez nem járható út. Aludtam, amikor bejött a vizit. Dr. Gerbernél rákérdeztem, hogy akkor most mi lesz, mert nekem ezt a bizonyos kemot két naponta kapnom kellene. (Legalábbis a leírás szerint. Tegnap még egy jó kis excelt is csináltam belőle. Teljesen perverz, de azon fogom áthúzni, amin túl vagyok.) Azt mondta, hogy leállítják ezt a szert, meg most én egyébként is egy erős verziót kaptam. Hogy aztán így van-e....Attól félek, ha bármit is kapok ezen kemo helyett, azt bizony nem csokifagyi lesz.