Még magam sem tudtam, hogy egyéni rekordom napja lesz. Egész nap annak lázában éltem, hogy ma mehetek haza!!! Még egy kemo, kockázat 0 (hiszen ezt már kaptam és akkor sem volt semmi). Reggel összepakoltam (már nem is zuhanyoztam, majd otthon – ezt nevezik oroszlánszagnak :)) és vártam a kezelést. A kórház nem tart készleten kemoterápiás infúziókat (a gyógyszerek jó részét se), hanem a szomszédos gyógyszertárból hozzák át rendelésre. Meg is érkezett a gyógyszerem, be is kötötték és épp a híradót néztem a netről vissza, mikor egyszer csak azt éreztem, hogy nagyon melegem van. A bőröm egy perc alatt főtt rákká vált és elkezdtem nehezen lélegezni. Azonnal csengettem a nővérnek, és szóltam a szobatársamnak, hogy ordítson segítségért az ajtóból. Egy pillanat alatt vagy 8-an voltak benn a szobában. Az orvosnőm mellettem, egyfolytában mondta, hogy semmi baj, ez egy allergiás roham. Elkezdtem öklendezni (nem hánytam), és végül azt mondtam, hogy hozzák a szobawc-t. Arra emlékszem, hogy többen emeltek rá, és hogy úrinőhöz nem méltó módon viselkedtem a szerkezeten. Megmérték a vérnyomásom (61/31 – a rekord). „Ilyen tényleg van?” - gondoltam, majd békésen f....tam tovább. De egyszerűen nem érdekelt. A nővérek meg azt ordították: „Frau Dobos, sind Sie noch da?” (Velünk van még?) Mondtam, hogy „igen”, karikák repkedtek a szemem előtt, de nem ájultam el. Egy idő után, mikor a kedélyes f.....ásnak vége lett, javasolták a nővérek, hogy áttesznek az ágyra. Addig már megágyaztak (mindenféle ágybetéttel telerakták az ágyam), levetkőztettek és alám nyomtak egy óriásbetétet a további balesetek elkerülése végett. Az infúziót persze azonnal leállították. Egy nővér és az orvosom mellettem maradtak. A doktornő biztosított róla, hogy egy allergiás roham minden tipikus összetevője megvolt az esetemben. Mondhatom, nagyon boldog voltam. Nem is fért a fejembe, hogy ha már egyszer kaptam ilyet minden mellékhatás nélkül, akkor most mi történt. Elmesélte, hogy bizony van olyan, hogy valakit elsőre megcsíp a darázs és semmi baja nem lesz, másodszorra azonban a test felismeri, hogy ez méreg és azonnal rohamot produkál. Valószínűleg ez történt esetemben is.
Sajnos ezzel a rohammal ellehetetlenült a mai hazatérésem. Felfogtam, hogy az én érdekem, noha persze csalódás volt, hogy ma nem mehetek haza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.