Nem aludtam jól. Egyrészt aggódtam a műtéti seb miatt – rossz oldalra fordulok és fáj, másrészt pedig a drága néni mellettem a vacsinál már nagyot alakított. Megrágta a leveses edény tetejét, a szemetesnylonba törölte a száját és felöntötte a második fogást vízzel. Nem voltam nyugodt az esetleges éjszakai tevékenységét illetően. Aztán ő nyugodt volt. Nekem viszont ahogy zsibbad és vizesedik a lábam, egyre rosszabbul járok. Ráadásul kaptam egy olyan állványt, aminek a kerekei nem működnek és alig tolom. Meg fájdalomcsillapítót is kellett kérjek. Elég aktív volt az éjszakám.
Kapom az új kemot. Elvileg az első fél, a második 24 órát megy. Ezen kívül kétféle tabletta, no meg a foszfor.
A mai ügyeletes doktornő azt mondta, hogy ha zsibbad, hát zsibbad a lábam. Van rá gyógyszer, de nagyon fáradt leszek tőle. Ezen most nem is gondolkodom. Csak a szerda éltet. Aznap, ha minden ok, mehetek két hétre haza!!!!
Nénike ma délben is alkotott: boldog szülinapot kívánt nekem (szeptemberi vagyok). Nyilván az ő egy héttel ezelőtti szülinapja még élénken él benne. Ezért aki csak arra jár, mindenkit megköszönt.
Majd a csokifagyiba belekente második fogás tésztáját (amiben eredetileg szaftos húsgolyók vannak). Ez ilyen kísérleti konyha. Mint a lecsófagyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.