Délelőtt bejött a doktornő, és azt mondta, hogy bizony a sejttermelődés még mindig nem indult be. Érdekes módon viszont egész nap éreztem, hogy jobban vagyok, mint tegnap, vagy azelőtt. Viszont: fogy a foszfor a szervezetemből, amit a sejtek használnak az építkezéshez. Ez jó jel, ezért reggeltől kapok foszfort (aki azon tréfálkozik, hogy gyufát kell szopogatnom: hát nem), ami egy Barbie-színű kapszula.
Délután először megengedték, hogy egyedül menjek wc-re. Persze az infúziós állvány hű társam. (Egyik éjszakás nővér mondta, hogy milyen nehezen járok. Mondtam, hogy eltűnt egy csomó izmom, nincs bőr a talpamon – ez a betegséggel jár, de azért nem olyan terminátoros, csak egy réteg - és olyan a víztől a lábam, mint az elefántnak. Hát hogy menjek????)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.