Leu72

A dokinő úgy döntött, meglumbál. Már túl vagyunk a felén és az ő kezétől egyébként sem félek. Hát be kell valljam, hogy eddig ez volt a legszarabb. Állítólag ezen az osztályon nem olyanok a tűk és nem lehet vele a bőrömet rendesen átlyukasztani. Négy fájdalomcsillapítót adott (normál esetben egyet), ezért bár nem volt elviselhetetlen, de az egész procedúra tovább tartott. Mindenesetre szóltam neki, hogy a köv. előtt hozasson eszközöket a másik osztályról, mert ez rossz volt. Ezt azonban ő is tudta. Ráadásul a nővér kinyitotta az érzéstelenítőt, amit nem lehetne. Ezután el kellett menjen másikért, de az meg nem olyan volt, mint kellett volna. Viszont a doktornő mindig nyugtat a hangjával („Mindjárt kész, Frau Dobos”), és még ha percek is vannak, jól esik. Aztán persze vége lett, két óra szigorú fekvés. (Úgyan van egy buzgó-mócsing nővér, aki azt mondta, hogy ha egy órát fekszem, utána felkelhetek pisilni. De eszembe jutott a doktornő (aki előírja a két órát), hogy „majd ha hülye lennék”. „Legfeljebb kérek kacsát, már így is van rutinom. Bár itt a kacsa valójában bili. Ez egy óra elteltével meg is történt. Szerencsére nem a túlvezérelt nővér jött be, egy fiatal kislány segített. A vége az lett, hogy a kacsát nem tökéletesen helyezte be és hiába mondtam, hogy szerintem valami nedves, úgy hagyta. Hát ráhúztam a homokzsákot – ez eredetileg a gerincen levő apró lyukon át esetlegesen csöpögő folyadékot hivatott akadályozni, de ez fél óra után kivehető amúgy is. Aztán amikor felkeltem, akkor kértem, hogy mindent cseréljen ki. A nadrágomat is.

Meglehetősen fáradt voltam, bár nem annyira mint az előző napon. Bár az étvágyam nem az igazi, de igyekszem arra figyelni, hogy ízlésemnek megfelelőt válasszak és abból lehetőleg elegendőt egyek. Van olyan menü, amiből lehet 1/4-et, másból 1/2-et választani. Mindig van benne valami hús (esetleg tofu), zöldség és valami rizs, krumpli, gersli. Mindig van leves (bár egyébként imádom a krémleveseket, de itt valahogy mind egyforma – szívesebben választok helyette húsleves-típust), de a második fogások tekintetében nem igazán tévedtem. Na jó, egyszer negyed adag lazacot kértem, azt alig láttam a tányéromon.

Nem tudok viszont nyers gyümölcsöt és zöldséget enni, mert azonnali és keserves hasmenésem lesz. Úgyhogy a tegnapi eper megvárta aput. Azt mondta a nővér, hogy mivel nekik kötelességük kidobni a nem elfogyasztott ételt, ezért inkább beteszi a hűtőbe, hogy apu jól járjon. Egyébként is érdekes, hogy én, aki nagyon édesszájú vagyok, nem igazán kívánom az édeset. Néha kapunk desszertet ebéd után, szupergusztusosan tálalva. Eszem egy-két kanállal és kész.

Azt mondják, hogy csütörtökön hazaengednek. Egyelőre kísérettel mehetek csak a wc-re is, el se tudom képzelni, hogy lesz erőm. Tatjana és a férje esküsznek rá, hogy ha az ember otthon van, exponenciálisan javul az állapota.