Nagyon jót aludtam (már amennyire kórházi körülmények közt lehet) és viszonylag jól is ébredtem. Még a vérnyomásom is viszonylag magas volt (épp 100 fölött). Tatjanával együtt biztatjuk egymást a reggelinél (ő még mindig leszállóágban van, nemigen eszik). Próbálom rávenni, hogy még egy kicsi ezt, vagy azt, de nehéz.
Ebéd után már egész ügyesen fürdök – igaz a mosdó mellett ülve, de a fürdőszoba elviselhetetlenül hideg és elvileg nehezen is állítható a víz. Krémezek, öltözök, minden nap jobb lesz ez.
A viziten elmondták az orvosok, hogy a véreredményem bizony még mindig gyenge, nem engednek csütörtökön haza (mint ahogy nekem ez egyébként bátor választás volt), de valamikor hétvégén, vagy utána igen. Mára viszont változott a közlekedésem: egyedül megyek, tolom az állványom és mögöttem jön a kíséret, hogy elkapjon, ha van valami. Eddig szerencsére nem volt.
A bőröm folyamatosan hámlik – most épp a talpamról, ami meglehetősen megnehezíti a közlekedést. Még mindig vizesedem, de már nem annyira vészes.
Délután megjött a gyógytornász. Már rég megígérek neki mindent, mert a legfőbb célom a hazamenetel megerősödve. Most azt találtuk ki, hogy biciklizzünk. Előbb 2 perc. Aztán 5. végül 9.30-nál szólt, hogy elég volt, de akkor már én kértem, hogy menjünk el 10-ig. Elmentünk, akkor megpihentünk és még az ágyban csináltunk légzőgyakorlatokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.