HTML

Leu72

2013. május 16-án kaptam a hírt: leukémiám van. A blog neve azonban nemcsak a betegség nevének rövidítése, hanem egyúttal az oroszlán neve svájci dialektusban (Leu, ejtsd: „lój”). Még semmit nem tudtam a betegségről, de azt igen: én harcolni fogok, mint egy oroszlán. A blogon követhetitek végig az oroszlán toporgásait, ugrásait, szorongásait és merészségét. Mert az oroszlán legfontosabb tulajdonsága az, hogy bátor és erről soha, semmilyen körülmények közt nem feledkezhet meg!!!

Friss topikok

  • Váradiné Erika: Hajnalka! Isten tartsa meg a humorodat! Mielőbbi gyógyulást kívánok. (2013.08.10. 23:18) 2013. augusztus 6.
  • Bárdos Gábor: Hajnikám a fényképe fantasztikus, máris Magába szerettem! - megyek udvarolni. Milyen szépen megnőt... (2013.07.02. 10:01) 2013. július 1.
  • Frau Igyli: Mi is! (2013.06.25. 10:33) 2013. június 24.
  • TBL: Szia Hajni! Mi is sokat gondolunk Rád és nagyon szurkolunk! Puszi: Takó Balázs (2013.06.05. 21:58) 2013. június 4.
  • Oláhné Tömördi Gabriella: Kedves Hajni! Sajnálattal hallottam, hogy beteg lettél. Kitartást, és sok erőt, mielőbbi gyógyulás... (2013.05.30. 21:02) 2013. május 29.

Címkék

2013.06.26. 22:08 leu72

2013. június 25.

Halálosan unom már a reggelit. Egy ideig, még a régi helyen, rendszeresen kértem croissant. Sosem ettem meg az egészet, és bár ez szinte elképzelhetetlen egy egészséges embernek, de fejlődő nyálkahártyámra a croissant darabok ráragadva brutál fájdalmat okoztak. Ezért egy idő után áttértem a hagyományos reggeli kínálatra: tej, kávé, két szelet félbarna kenyér, egy vaj, egy lekvár. (ami ugye inkább csak gyümölcszselé bár mai legnagyobb meglepetésremre 45% gyümölcstartalma van.) Egy táplálkozási szakértő nyilván elmondaná, hogy hogy lehet ez, mert én ugyan nem látom bele ezt a sok gyümit. De mivel enni kell, ezzel birkózom meg. Ma említette Tatjana, hogy miért nem hozatok be ezt-azt. Miért, itt lehet? - gondoltam. Az előző helyen semmit nem lehetett. Nosza, ezen holnap változtatunk.

Ma délután járt nálam ismét a fizikoterapeuta és meg volt lepve, hogy a lábaim még mindig mennyire tele vannak vízzel. Fontos volt neki, hogy minél többet sétáljak (ehhez egyelőre kb. 0 erőm van), viszont a víz kihajtása okán tett két kötést a lábamra, amitől most úgy nézek ki, mintha gipszcsizmában lennék. Az egészre ráhúzott egy vastag zoknit, így viszont ha felállok, akkor azonnal le is kell üljek, mert gömbölyű az egész és én képtelen vagyok benne járni.

Az új helyen persze új dokik vannak. Nekem egy fiatal férfi és egy medika jutott. Barátságosak, kedvesek. A viziten elmondták, hogy szeretnék látni a csontvelőmet, ezért mintát vesznek. Elaltattak, de érdekes módon altatásban is éreztem (nem fájt, csak éreztem), hogy valamit forgatnak a csontomban. Azt hiszem nem erről álmodik az ember. És bizony nem mondhatom, hogy nem fáj a helye. De kibírjuk, a cél nemes!!! Ezen kívül bejelentettek valami olyan műtétre, hogy a nyakamba építenek valami kanülfélét (nem így hívják, de képtelen vagyok megjegyezni a nevét), de a sebészet annyira le van terhelve, hogy várnom kell. Elmondták, hogy sokkal praktikusabb, mint a már meglévő kanülöm (amely sokszor riaszt be, amikor rá van kötve valami gyógyszer), másrészt hosszú távon (ha már hazamehetek és kontrollra kell jönni, akkor mondjuk azon keresztül könnyebben oldanák meg vérvételt és gyógyszeradást.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://leu72.blog.hu/api/trackback/id/tr245379764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása