Kegyetlenül nehéz napok vannak mögöttem. Amíg lehetett, húztam az időt, hogy ne kapjak morfiumot. A morfium nekem nem más, mint az utolsó stádium azoknál a betegeknél, ahol már tényleg nincs más. A fájdalmaim viszont elviselhetetlenek voltak. Elmondták előre: nincs mitől félni, ez egy nagyon tiszta fájdalomcsillapító, amelynek semmi következménye nem lesz. Hát lett. Bár a fájdalmakat valóban drasztikusan csökkentette, de két hét teljes kábaságot okozott. Állandóan álmos voltam (ha épp nem aludtam). Mind az orvossal, mind a családommal alig voltam képes normálisan kommunikálni. A szemem rendszerint be volt hunyva és bár a doki azt mondta, hogy olyan kezeléseket és gyógyszereket kapok, hogy minden okom megvan a folyamatos fáradtságra, ennek ellenére lelkifurdalásom volt. Már ha ugye ébren voltam egyáltalán.
Az állandó kábaságnak hála a szobából már egyáltalán nem mozdulhattam ki. Mivel a testem továbbra is tárolta a vizet, folyamatosan kaptam vízhajtót. El lehet képzelni, hogy az állandó vízhajtás és a folyamatos kábaság együtt mit okoz. Az ágyam mellé tolt szobawc-re is két ember kellett, hogy rásegítsen. Amikor csak lehetett, aludtam, úgyhogy az étkezéseket is kihagytam. Úgy diktáltak belém ennivalót. Ennek következtében még kevesebb lett az erőm.
Amikor végre abbahagyták a morfiumot (azt hiszem 19-én), akkor ennek folyományaként 24 órás hasmenést kaptam. El lehetett képzelni a kényelmetlen helyzetet: pelenkát kértem éjszakára, hogy a nővérkéket (akik egyébként elképesztően jók) ne hozzam kellemetlen helyzetbe. Ezt mondjuk sikerült is elkerülni.
A helyzet most már egész elviselhető. A test cseréli a bőrt (ez gusztustalan valóban), ezért pl. textilkesztyűt hordok (mert olyan kézfejem, mintha rongyos lenne). A lábaim még tele vannak vízzel, remélik, hogy a következő napokban az is jobb lesz. Jön lassan az étvágyam, de ma reggelre épp olyan herpeszem lett (nincs értékelhető immunrendszerem, nem meglepő), hogy a számat alig tudom kinyitni.
Erre mondta a doktornőm, hogy Frau Dobos aztán tényleg mindenből a legrosszabbat kapta ki. Enyhén köhögök, mert a tüdőmben viszont gombát találtak. Ebből a néhány mondatból remekül látszik: mi mindenre jó az immunrendszerünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.