Leu72

Már hétkor fenn voltam frissen, kipihenten. Nagyon jó volt az éjszaka és kiderült, hogy a testemben lévő gyulladás is visszavonult. Hogy miért fáj a torkom még mindig, az eztán egy nagy kérdés. Megemelkedett a cukrom is (5.6), pedig csak vizet iszom és nem eszem csak azt, amit itt kapok. De megnyugtattak: ez a gyógyszerek hatása.

Reggelire már automatikusan jön a vízhajtó. A súlyom nem változik, viszont nem is fulladok, ez már eredmény. Annyi változik, hogy déltől kapok egy táblázatot: bármit iszom, azt fel kell vezetni rá. Nem normális, hogy kapom a vízhajtót és közben meg ugyanolyan vizes vagyok.

Rachel ma elbúcsúzik. Megy vissza tanulni, valószínűleg (legalábbis most remélem), mi már nem találkozunk a kezelés alatt. Sok szerencsét kívántam neki és mindent megköszöntem. Helyette kaptam egy menyecske-típusú nővérkét. Az a fajta, akinek nem mondhatsz nemet,mert pontosan felméred az erőviszonyokat. Egyébként kedves, és segítőkész, mint mindenki a csapatban. Reggel hatra már be is ígérte a vérvételt, de mivel holnap lumbálás van, ezt magamtól is tudom. Elvileg holnap van a 6. 12 van a protokollban, a doktornő azt ígérte, hogy a holnapi után lesz egy kis nyugi.

Délután ismét benéz a fizikoterapeuta. Megkérdezi: van-e kedvem az udvaron sétálni. Valójában felkelni sincs erőm. Ez megint a hullámvasút-effektus. Néha biciklizni is tudok, néha csak az ágyban pihegek. Elmeséltem neki, hogy tegnap mennyire nehezemre esett levegőt venni – hisz megint tele voltam vízzel. Aranyos volt, rögtön mutatott néhány gyakorlatot, amivel a tüdő kapacitása fokozható. Ágyban oldalt feküdni, kart a fej fölé és nagyon mélyen lélegezni. A karemeléstől növeljük a tüdő hasznos felületét. (Ilyen van?????)

Érdekes, hogy rendesen kapok ellátást (amit választok a menüről), de főzős műsorokat nézek. Szinte válogatás nélkül. Mondjuk Norbi Update sajtos tésztája nem meggyőző. Buday Pétertől viszont minden jöhet. El is határoztam, hogy meg fogom látogatni és ki fogom próbálni az éttermét. Egyszerűen annyira lenyűgöz a stílus, ahogy főz....

Paradicsomra vágyom. Azt meg nem lehet. Azt mondták, csak olyat kaphatok, ami hámozható. Uborka, körte, alma. Arra meg nem vágyom. Hát már csak ilyen vagyok. Hogy miért pont a paradicsom? Biztos azért, mert nem lehet....Meg a Buday olyan paradicsomsalátát készített.....

Este apu meglátogat. Épp előtte szóltam a nővérnek, hogy nagyon szédülök. Szaladtak is azonnal, mérték a vérnyomásom (90/60). A folyamatos vízhajtás még az amúgy is alacsony vérnyomásomat is leviszi. Csak pihegek. Az ágyat vízszintbe tesszük, hátha a fejembe így több vér tolul. És ami a legrosszabb: most már akkor is fáj nagyon a torkom, ha nem nyelek. A nővér azt mondta: már mindenfélét kaptam, egy marad: a morfin. Ezt a héten már említette egy nővér. Akkor kategorikusan elzárkóztam előle. Nekem a morfin a végstádiumos betegek mentsvára. Éreztem, hogy egy torokfájásra azért nem morfint szoktak. A nővér viszont kedves és határozott. A morfin egy nagyon tiszta fájdalomcsillapító. Nem fogok bekattanni, nem alszom el, nem befolyásolja a tudatomat. Egyszerűen megszűnik a fájdalom. Tágra nyílt szemekkel néztem. És a fájdalom már annyira pokoli volt (nemhogy nyelni, beszélni sem tudtam), hogy azt mondtam: hajrá. Az első adag csak keveset segített. Mivel semmi tapasztalatunk nem volt az én esetemben, ez nem meglepő. A második viszont szépen levitte a fájdalmat. A vacsit már elbuktam (ettem néhány falatot nagyon nagy fájdalmak közepette), de legalább normálisan tudok inni – amit szépen írok is a listára. Nem mondom, hogy a fájdalom 0, de mondjuk 10-es skálán 3. (Itt mindig 10-es skálán kell meghatározni a fájdalmat.) Azt ígérte a nővér, hogy morfint rendszeres időközönként kaphatok és tényleg semmi okom nincs aggodalomra.