Éjjel ismét láz, de mivel nincs már egyáltalán immunrendszerem, ez nem annyira meglepő. Kapok melegítőpárnát, meg gyógyszert és a végére gusztustalanra izzadom magam. Rengeteget ittam az éjjel, megy belém az infúzió is. Ennek folyományaként megint elszaladt a súlyom és a mai nap ismét vízhajtásos lesz.
A hétfő egyébként elég elviselhető. A vérlelet függvényében kapok gyógyszert, vagy vérkészítményt. A torkom nagyon fáj, arra is adnak gyógyszert, de most épp olyan periódusban vagyok, hogy még a gyógyszer nem hat.
Apu azt mondja: hullámvasút vagyok. Van úgy, hogy reggel elképesztően fáradt vagyok, aztán nap közbenre mégis kikupálódom.
Ami a számomra az egyik legfurcsább: a cica elvitte a hangom. Szerintem (sőt mások szerint is) meglehetősen erős hangom volt. Most igazából nyöszögök. Nincs a hangomnak ereje és mivel folyamatosan ezen a gyenge, susogó hangon beszélek, talán a külvilág felé is nagyobb bajt kommunikálok. Most persze épp a torkom fáj, a hang megváltozása ilyenkor nem is annyira meglepő, de apu már a második kórházi napon szólt, hogy változik a hangom. Akkor épp vizeshordó hangom volt, köszönhetően annak a 8 l víznek, amely valahol elakadt a testemben. (A főorvos szerint ritka adottság, hogy valaki ennyire tárolja a vizet. Én mondjuk ritka adottságként egész más dolgokat is el tudnék magamnak képzelni.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.