Leu72

Este hamar elfáradtam, korán le is feküdtem, viszont sokszor ébredtem, olykor teljesen leizzadva, mert féltettem az új kanült. Az volt a kényszerképzetem, hogy ráfordulok, aztán kiszaggatom. Agyilag fogom, hogy áll ez bennem, mint Katiban a gyerek, de valahogy ott motoszkál a kisördög. Mindenesetre kaptam fájdalomcsillapítót, reggel át is kötötték (a szokásos vizsgálatokat is elvégezték) és még a végén le is zuhanyozhattam. Az mennyei volt. Segített a nővérke. Így aztán tisztán, frissen vártuk az újabb lumbálást. Ahhoz képest, hogy az előzőnél annyi nővér és orvos sertepertélt körülöttem, hogy már aggódtam is volna (ha nem kapok nyugtatót), most egy nővér és egy nővérnek látszó orvos úgy megcsinálta, mint a huzat. Megint nem érzéstelenítettek el rendesen, volt egy pillanat, amikor felszisszentem, de aztán ment. Hipp-hopp vízszintbe raktak, én kértem olvasnivalót, de sokra nem mentem, mert elaludtam. Ilyenkor ugye az is fontos, hogy kevesebb víz védi az agyat, de jelen esetben én kaptam is valami folyadékot, aminek egyenletesen kell terülni. Terült az oly egyenletesen, mint én magam. Alig hogy letelt a két óra, hozták is az ebédet. Előtte meg kívántam látogatni a kishelységet, de szerencsére a nővérek sokszor a lelkemre kötik: vannak itt elegen, majd segítenek nekem. El se induljak egyedül, nehogy baj legyen. No akkor magam mellé kaptam egy nővért és indultunk pisilni.

Miután valamennyire ettem és visszafeküdtem, megkérdezte a nővérkém (aki egyébként minden beavatkozásnál simogat és ez nagyon sokat jelent), hogy tudom-e mi vár rám.

Hát akkor nézzük:

1. semmilyen élelmiszernek nem lesz olyan az íze, mint a valóságban.

2. a narancssárga színű kemotól narancssárgát fogok pisilni néhány napon belül

3. a hajam lassan, de biztosan kihull majd, de máris hozott prospektust egy fodrászról, aki parókaspecialista.

4. sokkal fáradékonyabb leszek

Nos a valóság: mióta bekerültem, semminek nincs jó íze. A családdal már az ásványvizet kóstoltattam, mert nekem az is keserű. Nyilván a sok gyógyszertől.

Én már azonnal narancssárgát pisilek. És a fiamat Viktornak hívják. Hát van-e ennél hűbb pártkatona?

Hajilag azzal biztattak, hogy általában amikor visszanő, sokkal jobb lesz a minősége. Előfordult állítólag, hogy valakinek egyenes haja hullt ki és hullámos nőtt vissza. Ezt most még távoli gondnak hiszem, aztán az a két hét gyorsan elszáll.

Valóban úgy érzem, hogy nappal is többet tudnék aludni. Még csak az elején vagyunk, meglátjuk hát.

Addig is minden nap jön orvos, aki beszámol az állapotomról. Csökkent pl. a májam és a lépem mérete, ami határozott javulás. Csökkent a testemben a beteg sejtek száma is. Sajnos a vörösvérsejt szám addig nőtt, amíg vért kaptam, azóta csökken az is, de ez viszont normálisnak mondható. Minden, de minden jó hírbe úgy kapaszkodom, hogy az a gyógyulás csalhatatlan jele.

Már tudok oxigénmaszk nélkül is lélegezni. A mai három kemó, meg a lumbálás tökéletesen kimerített. Apu hozott be filmet, sokat olvasok, néha fejtek rejtvényt és igyekszem írogatni, hogy mi minden történik velem.

Hálás vagyok mindenkinek a kedves levelekért, a rengeteg biztatásért, amit kapok. Rendkívül jól esik, hogy ennyien gondolnak rám. Ha viszont nem válaszolok, azt senki ne a bunkóságnak tudja be, hanem annak, hogy minden erőmmel azon vagyok: gyógyuljak. A délelőttök rendszerint folyamatos vizsgálgatással mennek el. Várhatóan keddenként és péntekenként lumbálnak (lehet, hogy egyszer még megszokom) és folyamatosan töltik belém a gyógyszert. Aminek folyományaként nagyon sokat alszom. Biztatnak itt, hogy igyekezzek fit lenni és remélem, hogy ez még változni fog, de pillanatnyilag teljes fittségem kimerül a wc látogatásában, valamint a zuhanyzásban.