Leu72

Arra ébredtem, hogy nagyon szomjas vagyok. Legalább másfél pohár vizet megittam, amit sajnos azzal a lendülettel ki is hánytam. Nagyon szégyelltem magam. A legszomorúbb amiatt voltam, hogy még csak előkezelést kapok, és már hányok. Mi lesz itt, ha beindulnak a dolgok??? Az előkezelés lényege rengeteg tabletta. Ennek egy része gyulladáscsökkentő (ez jön infúzióban is), van olyan, ami leállítja a menstruációt (mert nincs szükség fölösleges vérveszteségre), valamint van olyan, ami a beteg sejteket elpusztítja. Ezzel párhuzamosan napi három liter Ringer oldatot kapok, aminek az a célja, hogy az elhalt beteg sejteket mintegy kimossa belőlem.

A nővérkék egy pillanat alatt kitakarítottak, átöltöztettek, ágyat húztak és megmutatták, hogy hol a zsák, amit magamnak ilyen helyzetre elő tudok készíteni. No az persze csak a Mátrixban van, hogy a kezedben a zsák gyorsabban mozog, mint maga a broáááááááááááf. A hányás kimerített, nagyot aludtam és megkértem, hogy később hozzák a reggelit.

Marcel ébresztett a szokásos reggeli körrel: lázmérés, vérvétel, vérnyomás, pulzus. A vérvétel katasztrófális volt. Alig tudott eleget leszedni. Ráadásul aláírtam egy nyilatkozatot, hogy a tőlem levett vér egy részét kutatási célokra felhasználhatják. Jelen pillanatban nem hogy kutatási célról nincs szó, hanem az is probléma, hogy elegendő vért nyerjenek a saját vizsgálataimhoz. Annyi helyen át van már lyukasztva a bőröm, hogy ha megnyomnának valahol, szerintem nem is kéne többet szurkálni, csak felfogni a szétspriccelő vért. Miután Marcel ilyen szerencsésen járt, megígérte, hogy felcitál valakit az aneszteziológiáról, mert ők szokva vannak bonyolult esetekhez. Azért előtte még járt itt egy nővér, meg egy orvos is, fejenként kétszer szúrtak meg teljesen eredménytelenül. A probléma nemcsak az, hogy nehéz vért venni tőlem, hanem hogy a kanül (amit még a lacheni kórházban tettek be) a jobb könyökhajlatomban van. Éjszakánként ráfekszem, ekkor bejelez az infúzió (itt nemcsak zsákok lógnak egy állványról, hanem egy komplett szerkezet, egy kis számítógép is van az infúzióknál). Ráadásul a könyökhajlat mindig érzékeny, jó lenne inkább az alkarba tenni. Sajnos azonban az már nem játszik nálam (Alpokalja), ezért talán valamelyik kézfej lenne megfelelő.

Ma próbálok először mankó nélkül sétálni és megy!!! Futni nem tudok, de az infúziós szerkezetbe bele tudok kapaszkodni, és szép lassan elbattyogok a wc-re.

Az esték mindig nagyon jók, mert bejön a család. A gyerekek persze elég hamar nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Apu most bevallott még egy lépést: anyának a kezelések következtében valószínűleg ki fog hullani a haja. De, miként az orvosnő elmondta, olyan is előfordult már, hogy valakinek kihullt az egyenes haja és hullámos nőtt helyette. Addig is azzal vigasztaltam őket, hogy így legalább kipróbálhatom a hosszú szőke parókát.