Leu72

 Ma jön a második adag kemo. Aki figyelmesen olvasott eddig, az tudhatja, hogy volt olyan (kettő is), ami csak másodszorra ütött ki. Szóval volt bennem egy kis stressz. Megkérdeztem a doktornőmet, hogy mi van, ha én mélyen alszom és beindul az allergiás reakció? Mire ő: Frau Fleischmann figyel önre. Tényleg figyelt, rendszeresen mért, de szemben az első alkalommal, mindig minden megfelelt az átlagnak. Na jó, a vérnyomásom nem volt több, mint 90/50, meg is tiltották, hogy egyedül wc-re menjek. (És egyébként is alacsony a vérnyomásom.) Viszont nem adtak plusz oxigént, ami a komfortérzetemet pozitív irányban jelentősen befolyásolta. (Tudjátok, pöcök az orrban.)

Időben elbúcsúztam Vanessától, mert ő kikerült az apláziából és mehetett haza. Mérhetetlenül dühös volt, mert most írattak vele alá egy olyan papírt, amit belépéskor kellett volna. Nemcsak hogy várni kellett a papírra, meg az orvosra, hanem az nonszensz, hogy előbb a kezelés, aztán az aláírás. A legaranyosabb az volt, hogy a fiatal doki (27 éves) azt mondta: „Vigyázzon, ha hazamegy és találkozik valakivel, nehogy teherbe essen. Mondta erre Vanessa, hogy spirálja van, ezt már régen tudják, azt meg ő tudja, hogy erről már szóltak neki. Ráadásul több, mint 3 éve küzd a betegségével és a pasija rendszeresen látogatja. Tehát a „valakit” igazán kár volt hozzátenni.

Megkaptam a Tavegylt (allergiacsökkentő, ami altat) és azt vártam, hogy mint elsőre, 3 perc múlva alszom, mint Pandacsöki Boborján. Kiderült azonban, hogy kaptam Cortisont is (szintén allergia csökkentő), ami viszont ébren tart. Hát jelentem: nyert a Cortison. Talán ha 10 percre elszenderegtem és délután sem voltam egyáltalán kótyagos. Sőt, este későn feküdtem le, de már hajnali négytől olvastam. Bámulatosan sokat olvasok, ez már nagyon hiányzott, de persze nem ilyen áron.