Leu72

Reggel észrevettem, hogy a napi gyógyszeradagomba bekészítették a Vfendet, amit elvileg a kemo előtt egy nappal nem szedhetnék. (Eddig ugye két ilyen malőr volt: egyszer hiányzott egy tabletta, a gyomorvédő Esomep, másodszor meg beszedettek két gyulladáscsökkentő tablettát, ami nem is nekem járt volna. Nagy baj nem lett belőle, mármint nekem, hogy aztán a nővér, aki összerakta a gyógyszerkészletet, kapott-e valamit, azt nem tudom.) A nővérnek reggel mondtam, ő nem tudta, hogy nem szedhetem, de megígérte, hogy utánakérdez.

Csak vizet kapok egész nap, sőt ugye már éjjel is kaptam. Mivel a hajnal is a folyosón talált, a nővérke (hogy a reggeli csapatot mentesítse), reggel hatkor vért vett és hamarosan fény derült arra, hogy a vérleletek jócskán romlottak. Észere is vettem, mert nem olvastam az éjjel. A közelgő aplázia egyértelmű előnye.

Délelőtt aztán meglátogatott a doktornő, elmondta, hogy az angol helyettesítő kemo gyógyszer még nincs itt, lehet, hogy késik a terápia. Nem mondtam, de nagyon nem szeretném, hisz mihamarabb a végén szeretnék lenni. Holnap előbb egy ismert kemot kapok, amit eddig kiválóan viseltem, utána mindenféle, az immunrendszert tompító gyógyszert és csak a végén (direkt lassan csepegtetve) ezt a bizonyos kemot.

Emellett elmondta, hogy bámulatosan jól viselem az utóbbi idők megpróbáltatásait, le a kalappal. Be merem vallani: büszke voltam. Hihetetlen erőt ad az a sok támogató szeretet, amit mindannyiotoktól kapok. Még ha esetleg elgyengülnék is, eszembe jut, hogy mennyire várja a család, hogy otthon legyek és milyen mennyiségű ölelést, puszit és szeretetet kapok a gyerekektől. Skype-on naponta beszélünk, mióta nem gyűrnek le a mellékhatások, sokkal inkább részt tudok venni a család életében, még ha olykor távolról is.

„Bevette a Vfendet?”- kérdezte fájdalmas arccal. Mondtam neki, hogy nem, mert biztos voltam benne, hogy nem lehet. A doktornő szemében elismerést láttam - noha azért a hónapok alatt a szabályt nem volt nehéz megtanulni.

Mesélt arról, hogy a kemok egy részét ambuláns megkaphatnám, de nekem csak alapbiztosításom van, ami ezt nem teszi lehetővé. (Próbáltunk privát biztosítást kötni, de egy régi betegségre való tekintettel visszautasították.)

Aztán bekukkantottak a számba (mindennapos nyálkahártya ellenőrzés) és megállapítást nyert, hogy a bal alsó bölcsességfogam helyén van valami, amiből rögtön mintát vettek. Eredmény még nincs, de remélem, hogy max. ecsetelőt kapok, nem megint a gyógyszert. Kis dinó (opcionálisan Frici kutya) még mindig szedi az egyik bélfertőzését, a másikat leállították a kemo miatt.

Megkaptam a még rám váró rövid kemok leírását franciául (a kemok nevei és mellette J1 formátumban az, hogy az első nap kapom), de összehasonlítva azzal a sorozattal, amin túl estem, meg kellett állapítsam, más a formátum, de ugyanaz a tartalom.

A délután folyamán már tényleg semmi két injekción kívül (vérhígító és sejtképző). Nem tudok nem arra a szakállas viccre gondolni, hogy a nők agyában két hormon van csupán, a gátló, ami gátolja a gondolkodást és a serkentő, ami serkenti a gátlót. Hát remélem, hogy nem hormontartalmúak az injekciók.