Azt hiszem egyébként nem vagyok egy hisztis nő, de nem bírok csak sötétben, melegben és csendben aludni. Éjjel vékony volt a takaróm (fáztam), délután még az ablak is nyitva volt (és már nincs nyár), nincs roló (tehát fény van) és a templom közelében van a szoba. Negyedkor egyet, félkor kettőt, stb. kongatnak. Utálom. Amúgy sem alszom jól mióta a kezelések mennek, de még ez is....mondjuk legalább most nem vagyok tele vízzel, ezért amúgy nyugodtak lennének az éjszakák.
Mivel tegnap otthon hagytam a kajásdobozomat (amiben a kincstári felvágott, zöldség, tojás szokott lenni), ezért a reggeli vérvétel után lementem a büfébe. Egyedül soha nem voltam még lenn, mert vagy mindent megkaptam az osztályon, vagy épp nem is érdekelt az evés. Valójában, mivel kenyeret, vajat, kávét kapok, valami salátát akartam venni. De az nem volt, vettem hát egy szendvicset. Nézett is a szobatársam, hogy minek hozok bármit is magamnak a büféből.
Délelőtt aztán sokat beszélgettünk. Chilei származású, egy kisfia van. Csodaszép nő, csodaszép hajjal. Már este utánaolvastam az országnak (http://panamericana.blog.hu/tags/chile) és már a reggeli alatt fejben főztünk. Igazán vicces, Tatjánával a szerb konyhát veséztük ki, a dán hölggyel a dán kekszeket és kelt finomságokat készítettük agyban és most a chilei konyhával ismerkedem. Anno apu hallott (Argentináról) egy történetet, mely szerint egy európai (talán német?) társaság az adott ország egy éttermébe látogatott. A pincérnek megemlítették, hogy a társaság egyik tagja vega. A pincér elgondolkodott, majd visszakérdezett: „szóval csak csirkét eszik?”
No ezt a sztorit elmeséltem Vanessának, aki azt mondta, hogy senkit az égvilágon nem ismer Chilében, aki vegetáriánus lenne. Sok zöldséget esznek, sokféle gabonát (épp a quinoáról faggatom), de húst mindig.
Ma három kemot kaptam egymás után, holnap még egyet kapok az egyikből és aztán szünet. A véreredmények annyira rosszak, hogy az emeletről sem mozdulhatok ki (a büfélátogatásról mélyen hallgatok), maszkot kell viselnem a folyosón és palackos vizet ihatok csupán.
Holnap még kapok egy kemot, majd szünet. A holnapi a 16. nap lesz. A 18. naptól jönnek az erősítő injekciók, majd a két kemo helyett, melyekre allergiás reakcióval válaszoltam, Angliából rendelnek valami nagyon új, nagyon spéci és nagyon hatékony szert. Na ezt kapom még a 22-24-26 napokon.
Ma a fiam a telefonban megkérdezte: „Anya, mikor lesz egy kis időd?” „Mire, kisfiam?” „Hát hogy hazagyere!” Elmagyaráztam neki, hogy ez sajna nem kedv meg idő kérdése, hanem tényleg csupán a leleteké. Bár arra készülünk, hogy hosszabban kell maradni, de azért titkon reménykedem....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.