Bár a doktornőm azt javasolta, hogy jöjjek csak 11-re, valójában lényegesen egyszerűbb már reggel bejönni. Egyrészt úgysem tudok otthon már mit csinálni egy hosszú reggelen, másrészt apunak teljesen eltoljuk a munkanapját. Szóval mi már 9.30 körül benn voltunk. Bejelentkezés, megkapom a karkötőmet (ami ugye azonosít), a szobaszámot, a telefonkártyát (amivel sosem telefonálok, hisz itt a mobilom) és megkérdezik, hogy szükségünk van-e kíséretre. Mivel apu jól tájékozódik (merthogy pasi), ezért soha nem kértük. Most már én is rutinos vagyok, megtalálom az irányt. Előbb-utóbb.
A szokásos folyosó túlsó végére kerültem. Előre szóltak, hogy mindenképp kétágyas szoba lesz, mert jön a nagy mélyrepülés, amikor fertőzéseknek vagyok kitéve. Most viszont az a különleges eset történt meg, hogy hála a bélfertőzésnek, saját wc-m van. Ki is van rá írva, hogy csak a 31-es szoba lakója használhatja (bár kétágyas a szoba). Rendszeresen takarítják, de minden használat után nekem magamnak is valami spéci szerrel takarítani kell.
Bekötötték az infúziót és azon kívül semmi extra nem történt. A vizit alatt a doktornő elmondta a menetrendet (ami ismert volt, hisz már táblázatot is csináltam belőle). Jó hír, hogy vége a lumbálásnak (az agyvízben a 3. lumbálástól kezdve nem találtak beteg sejtet, de a protokollba 12-es sorozat volt előírva) és mivel ez alapvetően egy olyan leukémia, amely jellemzően gyerekeknél jelentkezik, ezért sugárkezelés sincs benne (mert a gyerekagyat nem sugarazzák).
Délután bejött egy medikuscsoport (előtte persze az engedélyemet kérték). Körbeállták az ágyam és a gyakorlatvezető irányított kérdéseire próbáltak válaszokat találni. Kikérdeztek, nézték a reflexeimet, aztán mindent megköszönve, elmentek. A doktornőm is hálás volt, hogy ilyesmire meg lehet kérni. Mondtam, hogy amúgy is itt vagyok, nem csinálok semmit, hát persze hogy segítek.
Aki csak erre jár, figyelmeztet, hogy a kübli a wc-be be van készítve és lelkesen várják a székletmintát. Mondtam, hogy nem vagyok hülye, de mivel reggel vettem be egy hasfogót (a hajnali szaladgálásnak hála), ne sokban reménykedjenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.