HTML

Leu72

2013. május 16-án kaptam a hírt: leukémiám van. A blog neve azonban nemcsak a betegség nevének rövidítése, hanem egyúttal az oroszlán neve svájci dialektusban (Leu, ejtsd: „lój”). Még semmit nem tudtam a betegségről, de azt igen: én harcolni fogok, mint egy oroszlán. A blogon követhetitek végig az oroszlán toporgásait, ugrásait, szorongásait és merészségét. Mert az oroszlán legfontosabb tulajdonsága az, hogy bátor és erről soha, semmilyen körülmények közt nem feledkezhet meg!!!

Friss topikok

  • Váradiné Erika: Hajnalka! Isten tartsa meg a humorodat! Mielőbbi gyógyulást kívánok. (2013.08.10. 23:18) 2013. augusztus 6.
  • Bárdos Gábor: Hajnikám a fényképe fantasztikus, máris Magába szerettem! - megyek udvarolni. Milyen szépen megnőt... (2013.07.02. 10:01) 2013. július 1.
  • Frau Igyli: Mi is! (2013.06.25. 10:33) 2013. június 24.
  • TBL: Szia Hajni! Mi is sokat gondolunk Rád és nagyon szurkolunk! Puszi: Takó Balázs (2013.06.05. 21:58) 2013. június 4.
  • Oláhné Tömördi Gabriella: Kedves Hajni! Sajnálattal hallottam, hogy beteg lettél. Kitartást, és sok erőt, mielőbbi gyógyulás... (2013.05.30. 21:02) 2013. május 29.

Címkék

2013.10.18. 22:59 leu72

2013. október 16.

Mivel tegnap este kiesett az egyik tömésem, most amiatt is izgulhatok: mi lesz így velem a kórházban. Hisz állandóan kezeléseket kapok, nemigen engednek emiatt ki.

Éjjel nagyon jót aludtam (valószínűleg még az antiallergia gyógyszer hatása). Lett időközben szobatársam is, bár azon kívül, hogy színes bőrű, terhes, és hogy az anyjával együtt elég harsányak, nem tudok róla semmit. Meg éjjel szereti égetni a lámpát, meg nyitogattatja az ablakot a nővérrel. Na most én se hidegben, sem fényben nem alszom jól. Mindegy, majdcsak kibírom.

Mára semmilyen kezelés nincs előírva. Kapom persze a vizet, a gyomorvédőt, meg a vérhígítót (injekcióban). Délelőtt bicajoztam, de mivel nagyon fáradt voltam, el is aludtam utána. Aztán ebéd, majd ebéd után jött a fény az éjszakában.

Bejött a vizit. Mivel azt mondták, hogy a szervezetem sajnos ezt a kemot nem viseli el, amit most kétnaponta kapnék, ezért valójában a 15. napig most semmi nem történik, mert törlik a programomból. Ugyanis fennáll a veszélye egy esetleges keringési összeomlásnak. Ezt meg ugye senki nem kockáztatja.

Azaz MEHETEK HAZA!!! Finoman rákérdeztek: van, aki hazavigyen? De persze ők is nevettek. Szóval hamarosan jön a doktornő, megbeszéljük, hogy mikor kell vérvételre jönni, milyen gyógyszert kell még szedjek és mikor kell visszajönni. A család örömében visít és most én sem sírok kivételesen.

Többszörös haszna lesz annak, hogy mehetek haza. Viktor koma olyan gyengus teszteket írt, hogy azt hiszem, oda kell tenni magunkat. A matek és az angol nem gond. De a német! Pusztító. Mindenesetre ő már annak is örül, hogy hozzábújok és együtt olvasunk. Az olyan „anyacsakazenyém”-érzés. Így akkor neki is jó, meg olvasunk is együtt. Nem könnyű ráébreszteni, hogy az olvasás jó dolog, de azt hiszem jó úton vagyunk. Réka egy könyvélményének előadására készül épp (Jane Blond) és mindig kéri apró ötletek tekintetében a segítségünket. Tami meg egyszerűen olvastat és szétjátsszuk az agyunkat.

Viszonylag későn engedtek el. Tulajdonképpen ez volt a szerencsém, mert így fény derült a kis dínó (aki mint tudjuk nem tud úrinőként viselkedni) titkára. Összeszedtem egy alapos bélfertőzést. A változatosságnak megfelelően ez egy gomba. Máris írták a receptet. (Van olyan reggel, hogy 10 szem gyógyszert szedek és bár nekem nincs gondom ezzel, de egynémelyik gigantikus méretű.)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://leu72.blog.hu/api/trackback/id/tr675585336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása