Leu72

Családi reggeli ötösben. Apu aztán elment dolgozni én meg igyekeztem a háztartási munkák egy részét megcsinálni. Viktort rávettem, hogy kísérjen el a boltba. Viktor ugyanis az utasítás kiadásától számítva („öltözz fel”) három percen belül ivással, pisiléssel, öltözéssel együtt vár a bejáratnál. Megkérdeztem azért induláskor, hogy megfoghatom-e a kezét, mert bár már elég biztos léptekkel járok, de jó érzés, hogy valaki van mellettem. Nagy örömömre megengedte (jaj, fáj arra gondolni, hogy egyszer majd kínos lesz neki). Hozta a bevásárlókocsit és mivel elképesztő fénykép memóriája van, hatalmas segítség a holmik összeszedésében és lemérésében.

Kitaláltam, hogy olyat csinálok, mint még soha: baconos csirkemájat. Mivel jómagam utálom a májat (sőt valójában ezzel ketten vagyunk Viktorral), soha nem készítettem még életem során. Apu lelkes rajongója lenne és nemrég megtudtuk, hogy fagyasztott állapotban szinte mindig kapható. Főképp tehát a máj volt a cél, de persze akkora lett a bevásárlószatyor, hogy alig bírtam hazatámolyogni. Ráadásul, mivel mindenkinek meg akartam felelni, volt egy isteni ázsiai zöldségleves (ilyet se csináltam még, de a gyerekek mindegyike max. pontszámmal jutalmazott – hála a főzős műsoroknak, néha ők is szavaznak az otthoni menük pontértékére), sütöttem csirkét, meg májat. Aztán porszívózás (egy hónapja még fulladtam tőle), fürdőszoba takarítás, sőt még a függönyök egy részét is leszedtem és áttöröltem az ablakokat. Mostam és vasaltam. Jaj, és mivel Réka rákérdezett, hogy „mi az az isler?”, ezért még sütöttem is. A töltés már a macikra maradt, akik örömmel pacsáztak a lekvárral, meg a csokival.

A vasalás alatt nagyon jót dumáltunk a kicsikkel. Réka épp az én százéves kvarcjátékommal játszott (nem is hiszitek milyen népszerű) és rákérdezett, hogy mit jelent a „runaway”. Miután elmondtam a jelentését, azt is elmeséltem, hogy sok éve volt egy nóta („Runaway Train”), amihez számomra negatív érzelmek kapcsolódnak. Ha emlékeztek rá, ez a Csellengők c. műsor főcímdala. Szó szót követett és megbeszéltük velük (nem először), hogy soha, semmi nem történhet (még ha meg is ölnek valakit), ami miatt el kéne szökniük. Réka sajna nemrég meghallott egy történetet, mely szerint egy az ő korabeli gyerek a vonat elé vetette magát a bizonyítványa miatt. Igyekszem a gyerekeket ilyen történetektől távol tartani. Most nem sikerült. De szerencsére értették az üzenetet. Olyan nincs, hogy nincs tovább.

Aztán valahogy a szerelemről esett szó. Réka most épp azt a korszakát éli, hogy minden fiú hülye. (A próféta szól belőled, gyermekem.) Viktor biztos benne, hogy egyik kis osztálytársát (Tamarát) veszi majd feleségül, aki egyelőre Viktor imádatából semmit nem érez. Mondjuk nem is egyszerű a dolog, mert Viktor ezt a titkot csak velünk osztja meg. Erre megkérdezték, hogy kibe voltam szerelmes gyerekként. Eszembe is jutott Norbi, akire akkor azt gondoltam, hogy nála tökéletesebb nincs is. Egyszerre szép és …. na okos az nem volt. Szórakoztató sem. De akkor még azt hittem, hogy a szőke haj – kék szem párosítás elég megalapozni a hosszú távú boldogságot. Apura mutattam és nagyon büszkén mondtam, hogy „látjátok, nincs kék szeme” (ez a kiváltság egyedül az enyém ötünk közül), de senkivel nem nevetek annyit a mai napig (és már újra tudok nevetni!), és senkivel nem érzem olyan jól magam, mint vele.

Szeretem, amikor a gyerekekkel ilyen őszinte pillanatokat élünk meg. Nálunk a családi ebéd (hazajárnak a gyerekek) és a vacsora is ilyen. Kenyér, felvágott, meg lelkizés. Meg röhögés. Meg sírás. Mi csak „dilinyós családnak” aposztrofáljuk magunkat.

Apu, látva féktelen energiámat, felhozta a gyerekek téli holmiját. Ellenőrizni akartuk, hogy ki mit nőtt ki, mire van szüksége. Kiderült, hogy a két kicsi csizmái sajnos már kicsik. Csakúgy mint a síruháik. Csizma ügyben mindenképp szét kell nézzünk, mert sajna itt a tél bármikor beköszönthet. Ezzel nagyjából el is dőlt a másnapi program. (Szó se róla, imádott Réka lányommal lényegesen nehezebb vásárolni, mert „ez túl fekete, ez túl rózsaszín, ez túl csicsás, ez túl koponyás”. Az apja tavaly egy csizmavásárlásos este után a nagylányával éveket öregedett.)