Már reggel arra ébredtem, hogy rohannom kell. Rám jött ugyanis egy úrinőhöz nem méltó hasmenés. Nem is értettem: mindent frissen főztünk, kemot már nem kapok pár napja. Mi a fene ez? Szerencsére egy csomó „pótgyógyszer” van otthon. Hasfogót már az első hazajövetelnél írtak fel. Biztos, ami biztos. Hát most bevetésre került a kis tabletta. Nap közben ennek ellenére is futkostam, de végül azért bevállaltam egy sétát a játszótérre. Majd ott is futottam és folytattam azt a bizonyos úrinőhöz nem méltó viselkedést. Szerencsére a harmadik tabletta megállította a bajt, noha előtte volt időm a wc-n ülve azon merengeni, hogy ha valaki az ajtó előtt állna, azt hinné, hogy kimászott a csatornából egy dínó és ráült a wc-re. Aztán a delikvens az ajtó (meg a dínó) elől fejvesztve menekülne.
Este pakoltam – bánatosan, mert nem tudom, mikor jöhetek ismét haza. Elvileg 28 nap a kezelés, ez a mai a 6. (Vannak szünet napok, ez a hétvége is ilyen.) Viszont várhatóan ismét gyengék lesznek a leleteim és nem fognak még a köztes napokon sem hazaengedni. A gyerekekkel már jó ideje átbeszéltük: még egy utolsó nagy menet. Kitartás, és aztán már csak rövid menetek és VÉGE!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.