HTML

Leu72

2013. május 16-án kaptam a hírt: leukémiám van. A blog neve azonban nemcsak a betegség nevének rövidítése, hanem egyúttal az oroszlán neve svájci dialektusban (Leu, ejtsd: „lój”). Még semmit nem tudtam a betegségről, de azt igen: én harcolni fogok, mint egy oroszlán. A blogon követhetitek végig az oroszlán toporgásait, ugrásait, szorongásait és merészségét. Mert az oroszlán legfontosabb tulajdonsága az, hogy bátor és erről soha, semmilyen körülmények közt nem feledkezhet meg!!!

Friss topikok

  • Váradiné Erika: Hajnalka! Isten tartsa meg a humorodat! Mielőbbi gyógyulást kívánok. (2013.08.10. 23:18) 2013. augusztus 6.
  • Bárdos Gábor: Hajnikám a fényképe fantasztikus, máris Magába szerettem! - megyek udvarolni. Milyen szépen megnőt... (2013.07.02. 10:01) 2013. július 1.
  • Frau Igyli: Mi is! (2013.06.25. 10:33) 2013. június 24.
  • TBL: Szia Hajni! Mi is sokat gondolunk Rád és nagyon szurkolunk! Puszi: Takó Balázs (2013.06.05. 21:58) 2013. június 4.
  • Oláhné Tömördi Gabriella: Kedves Hajni! Sajnálattal hallottam, hogy beteg lettél. Kitartást, és sok erőt, mielőbbi gyógyulás... (2013.05.30. 21:02) 2013. május 29.

Címkék

2013.09.17. 22:13 leu72

2013. szeptember 3.

Hatkor vérvétel, mert a lumbáláshoz véreredmény kell. Hétkor elmentem fürdeni, mert fél nyolckor itt a nővér (ugyan vért nem vesz, de méri a súlyom, a hőmérsékletem, a vérnyomásom),nyolckor meg reggeli van. Hát belehúztam. Reggeli közben jött a doktornő, hogy ráérek, mert a lumbálás elmarad, ugyanis kemoval együtt nem lehet.

Meglepődve látta a lezárt fagyis dobozomat és kérdezte, hogy én fagyit reggelizem-e. Mondtam, hogy nem, itt csak a család által csomagolt reggeli kiegészítők vannak (most uborka, felvágott, paradicsom, de szokott tojás és felvágott is lenni). Aztán elmondtam, hogy aggodalommal tölt el az a kemo sorozat, amit „intenzív terápiának” írtak le, mert még semmit nem tudunk róla. Hozott később egy francia nyelvű papírt, amiben egy hónapos kezelést írnak le. Szerintem a világ összes kemo gyógyszerét megkapom, mert sajnos a legfinomabb szűrőn fennakadtam: még vannak elszórva beteg sejtjeim.

Így a kemo elviselhető, hogy néhány nap kórház és kb. 10 nap otthon. Az egy hónap lelkileg is nehéz lesz, testileg meg el sem tudom képzelni. Ugyan azt mondják, hogy a sejtjeim zöme egészséges és ezért biztosan jobban bírom majd, de persze félek. És félek attól, hogy távol leszek a családomtól. Félek a fájdalomtól és a mellékhatásoktól. De persze nincs más. Ez a gyógyulás útja!!!

Ma kaptam annak a gyógyszernek a szintetikus változatát, ami múltkor az allergiás rohamot okozta. Előtte kaptam egy másikat, ami az allergia ellen hat. Azt mondták: fáradt leszek tőle. Hát nem fáradt voltam, hanem 4 óra kiesett az életemből. Komplett kitakarították a szobát, ágyat húztak (nem az enyémet) és nem vettem észre. Amikor felébredtem is kába voltam. Ide ültettek egy fiatal doktornőt, rám kötöttek vérnyomás mérőt és rendszeresen jöttek ellenőrizni. Nyilván épp annyira be voltak sz...va, mint én. De szerencsére semmi nem történt. Előtte még tréfálkoztam is, hogy most nincs szobatársam, aki az ajtóban állva ordítson, de megígérték, hogy erre amúgy sem kerülne sor, mert vigyáznak rám. Délután lejárt a 24 órás sárga kemo, ami a vizelet ph-értékét megváltoztathatja, ezért a wc-re mindig pohárkát kell vinni, hogy adhassunk egy kis termékmintát. Észnél kell legyek, mert nagy mennyiségű sóoldatot is kapok, meg most már ph- semlegesítőt is, melyek folyományaként rohanni kell a wc-re.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://leu72.blog.hu/api/trackback/id/tr255521436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása