Leu72

Csodálatos bő hét. Bár otthon is rendszeresen kell gyógyszert szedni (ebben a szakaszban kemoterápiásat nem) és mennem kell vérvételre is, de mégis nagyon jó. Akkor kelek, amikor jól esik (mindig 8 előtt), közös családi reggelik.

Volt a betegségem előtt egy különös szokásunk. Felébresztettem a manókat 6.51-kor (apu sosem állítja kerek időre az ébresztést). A hátamon kivittem őket pisilni, majd bebújtak ágyunkba, ahol 7.12-ig bohóckodtunk. (Hírek, időjárás jelentés és utána zene. Ez ért véget az említett időpontban.) Ez alatt a hét alatt visszatért a hagyomány: ébresztettem őket (a hátamon még nem viszem őket) és bebújtak hozzánk. Hát persze, hogy megint könnyeztem. Aki ezt nem érte meg, fel sem foghatja, mennyire csodás, amikor a régi életed egy kis morzsája visszatér.

A gyerekek egyébként bámulatosan sokat segítenek. Ha egy pohár vizet kérek, egyik sem kérdezi, hogy „miért én?”, hanem hozzák.

Réka ugyan elvérzett egy feladaton. Történt egyik este vacsi alatt, hogy ő kiment a konyhába. Megkértem, hogy mosson nekem paradicsomot. Azt mondta, hogy nem. (Nagyon komoly averziója van a nyers zöldségekkel szemben.) Hiába mondtuk, hogy ez piszok dolog, a paradicsom nem támad, mégis visszautasított. (Apu a félelmet legyőzendő megfogatott vele azóta egy szem paradicsomot.)

Otthonlétem minden napján csináltam valamit. Sokat mozogtam, lépcsőztem, sétáltam, használtam a tüskés labdát és a gumiszalagot, melyeket a gyógytornásztól kaptam.

A lakásban is szétnéztem és apróságokat meg is csináltam. (Fiókok, polcok rendbe rakása. Ezek olyan nem szeretem munkák, de arra alkalmasak, hogy székből megcsináljam.)

Mindig olvasunk együtt valamit. (Ez is a régi életem része. Egy ideig nem volt hangom, illetve hangom az volt, de valami pocsék hangfekvés. Most már többségében visszatért a hangom. A mostani könyv Nemere István: Merénylet a Balatonon. Imádták a gyerekek.

Réka rákérdezett: „anya, idén milyen rajzot kérsz a szülinapodra?” 2 éve ugyanis kitaláltam: készítsenek nekem rajzot megadott témában. Az idei téma: „amit felnőttként mindenképp el akarok érni”. Kíváncsi vagyok, hogy miket rajzolnak.

Az utolsó otthon töltött napok egyikén pokolian fájt az összes csontom. Ráállni is alig tudtam a lábamra. Fel is hívtam a kórházat (krónikusan fáradt is voltam), de megnyugtattak: ha lázas nem vagyok, nem hányok, akkor nem érdemes bemenni. A csontok fájdalma pedig a sejtérlelő injekciótól van. Nekem ugyan furcsa, hogy érlelőt eddig is kaptam, fájdalmam meg nem volt. De ez az orvosok szerint normális.

A kórházi felvétel napja szeptember 2. Aznap vérvétel, és ha elég jók az eredmények, akkor benntartanak, ha nem, akkor hazaengednek regenerálódni. Tudom, hogy az előbbi az érdekem (legyünk már túl az egészen), de annyira szeretnék még otthon maradni.