Két hét otthon. Ráadásul az első héten a gyerekeknek még szünetük is volt. Olvastunk, játszottunk, rengeteget nevettünk. És még arra is rávehetőek voltak, hogy szétkapjuk a gyerekszobát. Sokat segítettem, de persze pl. az ablakpucolás még távoli terv csak. Esténként sokat sütöttünk (hála Limara pékségének olyan kelt tésztákat, hogy az csak na.)
Érdekes, ahogy a három gyerek közelít hozzám. Réka nagyon sokat segít kérdés nélkül is. És vele nagyon sokat nevetünk együtt. Amikor elfáradok, egyszerűen elém áll, hogy kapaszkodjak a vállába és kivonatozunk. Egy ilyen alkalommal a vendégszobába mentem volna, hogy Tamarának innivalót hozzak. Mire Réka: „ilyennel ne fáradj anya, szólj és majd én hozok”. De mondtam neki, hogy már annyi mindennel ugráltatom, nem akarom még ezt is.
Viktor néha teljesen váratlanul masszírozni kezd. Előbb persze mindig rákérdez, hogy hol nem lehet (kanülök helyei meg most a port). Néha a fejemet is masszírozza. Tamara váratlanul puszilgatni kezd, hozzám bújik és simogat. A minap valami filmet kezdtünk anyuval nézni. A három gyerek a szobájában zárt ajtó mögött játszott. Előbb a fiam jött ki. Ragaszkodott hozzá, hogy ő is nézi, de csakis hozzám bújva. Nem kell mondjam, hamarosan befutott a két csaj is és ők is ugyanígy tettek. Végül már egy rakáson feküdtünk a kanapén és kivételesen nem vették észre, hogy anyának megint könnyes a szeme. Sőt, bevallották, hogy a legnagyobb álmuk, hogy a kistarcsai kertben újra focizzunk együtt. Azon, ahogy én focizom, eleve csak nevetni lehet. De ez a dolog nagyon meghatott. Sőt a minap a strandról is
úgy jöttek haza: „anya, alig várom, hogy vízidzsúdózzunk”. Ez egy családi találmány: a cél, hogy a gyerekeinket beborogassuk a vízbe. Aztán meg ők minket. Fájdalmat persze nem lehet okozni és aki jelez, hogy most ne, azt tiszteletben kell tartani. Hűvös estéken is úgy kell kizsarolni őket a vízből. A régi kórházi szobámban (ahol egyedül voltam), sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mennyire távolodtunk el a gyerekekkel egymástól. Nagyon meg voltam ijedve. Most viszont megnyugodtam. Minden a régi. Érzelmileg már most is, fizikailag meg remélem hamarosan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.