Leu72

Mindig nehéz visszatérni a kórházba, még ha ésszel tudom is, hogy eggyel közelebb leszek a kezelések végéhez. Ugyanabba szobába és még ugyanabba az ágyba is kerültem. Kértem ismét, hogy mielőtt rákötnek a portra, kaphassak egy fájdalomcsillapító tapaszt. Ezt meg is kaptam és fél óra múlva rákötöttek. Valami nyilvánvalóan nem stimmelt, mert azelőtt a portból úgy vettek vért, mint a sicc, most meg lassan is jött a vér és folyamatosan nyomkodta a nővér a portot.

Délelőtt bejött a doktornő, hogy lumbálnak is ma és utána még vesznek csontvelőt is. Majd később visszajött, hogy nem lumbálnak, mert már sokszor lumbáltak (gerincvelő vétel – a protokollban összesen 12 alkalom van előírva, nekem már 8 volt), de csontvelőt vesznek. Majd bejött harmadszor is és visszaálltunk az eredeti tervre. Megeskettem még múltkor, hogy ő lumbál, mert kettővel ezelőtt egy medika csinálta és ez nem nyugtatott meg, múltkor meg egy barbár, aki elsőre nem talált és kétszer szúrt.

Együtt ebédeltünk dán ágyszomszédommal. Meglepődve láttam, hogy a leveséből egy kanállal sem eszik. Kiderült, hogy a dánok a lehető legritkábban esznek levest. Kérdeztem, hogy mit esznek akkor ebédre? Mondta, hogy hideget, főként fekete kenyeret. Kérdeztem a vacsorát. Ők akkor esznek meleget, rendszerint disznóhúst. Rá is kérdeztem: nem halat? Mire elmondta, hogy a hal borzasztóan drága náluk, ezért a táplálkozás alapja a sertés és nagyon sokat tartanak sertést. Ezen én (mármint a disznófogyasztáson) meglepődtem.

A hölgy ezután rákérdezett a lumbálásra, de a második mondat után azt mondta, hogy ezt hallgatni se bírja. Hát nem is mondtam tovább. De láttam rajta, ahogy szép lassan hagyja el az ereje. Kérdeztem: hívjak nővért? Még kinyögte, hogy igen, majd elájult, ill. én azt láttam. Csöngettem, majd kimentem az ajtóba és elordítottam magam, hogy siessenek. 9 ember volt a szobában, ebből kettő orvos, egy pillanat alatt. Állítólag nem ájult el, csak a keringése zavarodott meg. Mindenesetre a nevét nem tudta megmondani. Néhány perc alatt azonban minden ok volt. Lefektették és kapott borogatást. Aztán aludt egy nagyot. A nővérek meg megköszönték, amit tettem. Hát ezért jó, ha ketten vagyunk és ezért nem örültem, amikor szegény mamóka volt mellettem, mert tőle aztán bármi is történhetett volna velem.

Délután lumbálás gond nélkül. Bár előre szólt a doktornő, hogy egy tanuló is jelen lesz, de csak nézőként. Amikor azonban be akarták a portba adni az altatót, akkor kiderült, hogy a port nem működik. Márperdig előző alkalmakkor semmi gond nem volt, tehát most rosszul van bekötve. Tű ki a portból, fájdalomcsillapító tapasz, fél óra várakozás, újrakötés. A port működik, de a csontvelővétel eltolódott reggelre.