Nem vártam ezt a napot. Aztán reggel ráébredtem: minél hamarabb megyek a kórházba vissza, annál hamarabb jöhetek újra a családhoz. 8.30-ra mentünk be. Nem is értettem, hogy miért kell bemenni ma, hisz a kemo csak holnap kezdődik. Aztán kiderült: bekötik a „legokockát” a testemben. Kaptam infúziót (csak Ringer oldatot) és lumbáltak. Sajnos, mivel a dokim még szabin, egy helyettes csinálta. Teljesen rutintalanul, többször is megbökött és sokáig tartott. Aztán egy óra vízszintben, homokzsák alattam, hogy ne csöpögjön az agyvíz. Sokat olvastam (most épp Jeffrey Archer legújabb 5-kötetes könyvének második részét).
A szobatársam ismét egy idősebb hölgy. Szellemileg rendben és neki is szülinapja van. Hétfőn megy haza. Nem látom, hogy vízen kívül bármi gyógyszeres infúziót kapna. Nem is derült ki mi baja. Vízhajtót mindig kap, és rendszeresen látogatja amúgy igen hangos családja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.