Időnként behoznak egy táblát, amit ki kell tölteni: hogy érzem magam, mi aggaszt, milyen az ált. állapotom. Elmondtam, hogy pillanatnyilag az aggaszt, hogy a kezem és lábam folyamatos bizsergésétől nem tudok rendesen menni, és mérsékelt az erő a kezemben. De főleg a járás zavar. Normális ember hajlítja a lábujjait, én viszont úgy megyek, mint egy medve.
Ezt a mai viziten is elmondtam és sajna a doki azt mondta, hogy kivették a kezelési rendemből a bűnös kemot, de így is hónapok lehetnek, amíg helyrejön. A tegnapi kemo viszont a vesét károsítja, ezért minden alkalommal nézték a vizeletem, és azonnal kaptam gyógyszert, ahogy a PH változott. Épp azt mondtam: elegem van, hogy ha valaminek lehet mellékhatása, akkor én azzal találkozom.
Mindenesetre most az vigasztal, éltet, hogy szerdától, ha a véreredmény jó, mehetek haza!!!Szorítson mindenki nagyon, mert ez a legnagyobb gyógyulás.
Addig is imádott családom ma bejött és az én négyévesemnek meghúzhattam a fülecskéjét. Ráadásul aputól kértem egy kis összeesküvést: vegyen három egyforma péksütit a nevemben és akkor azzal megköszöntöm a kicsit, meg persze a nagyok is jól járnak. Apu véletlenül egy olyan diós kalácsot vett (Russenzopf), hogy bár ő maga nem tudta mi az, a gyerekek imádták! És kérdezték, hogy „anya, hol szerezted?” Persze mi nem árultuk el....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.