Nagyim szülinapja. Reggeli fürdés után gyorsan hívom. Nagyon boldog és persze a nagypapámmal együtt nagyon szorítanak értem.
A véreredményem harmatgyenge. Ha kimozdulok a szobából, a fertőzésveszély elkerülése végett maszkot kell viseljek. Csak palackozott ásványvizet ihatok, csapvizet nem. A kezem még bizsereg (leesett már a felső réteg bőr), a lábam szintén és szép lassan telik megint meg vízzel. Ugyan a reggeli mérés azt mutatja, hogy híztam, de nem lennék meglepve, ha ennek egy része víz lenne. (Tudom, akárki mondhatja.)
Még mindig jó az étvágyam, pedig emlékszem, hogy Tatjananak a rossz véreredmények idején (applázia) nem volt étvágya.
Délután meglátogat a gyógytornász. A rossz eredményeknek hála, csupán sétálhatunk. Izomlázam van. Ahhoz képest, hogy izmom alig....Viszont azt állítja a gyógytornász, hogy az a tapasztalat, hogy ha a jó sejtek így elpusztultak, akkor a rosszak is.....Ez hatalmas vigasz.
Apu esténként mindig megsétáltat. Egyre jobban menne, ha nem lennék tiszta víz. A lábamon csúszásgátló zokni, mert ez a legbiztonságosabb, amit fel is tudok húzni.
Este nem jön a nénihez felügyelő. Te jó ég, ketten maradunk. A néni ágya elé letesznek egy spéci matracot: csilingel ha rálép. A néni egész addig békésen aludt, míg a nővér ki nem ment. Ekkor felkelt, elkezdett csörögni a poharával. Hiába mutatták meg többször neki, hogy hol a nővérhívó, nem használja. Így hát hívtam én a nővért. Jött is. Kiderült, hogy a néninek pisilnie kell. Még jó, hogy szóltam....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.