Vicces volt az éjszaka. A szomszéd néni bagolyban nyomja: nappal, főleg délelőtt szendereg, éjjel aktív. Amikor 22.00-kor megérkezett hozzá az éjszakai őrzője, kipattant a szeme és felült az ágyban. Legtöbbször fel is állna, amit persze, hacsak nem wc-re kell menni, megakadályoznak. Azt már megértette, hogy nem otthon van, viszont a tegnap esti fickót azzal szekírozta, hogy „mit lopott el tőlem?” , illetve „ki vigyáz a lóra?” A fickó és a nővér elmagyarázták, hogy a lóra valaki más vigyáz.
Ahogy bejött a dokim, láttam az arcán, hogy ebből nem lesz hazamenetel. Minden eddiginél gyengébbek a véreredmények. Reggel ráadásul meg is szédültem – de megkapaszkodtam. A vérnyomásom 89/58 volt, a nővér azt mondta, újraméri. Asszem 92-re tornázta fel az első számot. A reggeli elfogyasztása után sokkal jobb a harci helyzet. Még a néhány nappal ezelőttihez képest is jobban mozgok, érzem, hogy erősödöm, nemcsak hízom. Az infúziós állvány mindig jön – van mire támaszkodni.
Délután aztán sokat beszélgettünk a doktornővel. Elmondta, hogy még két kemo vár rám. Az igazi megoldás a csontvelő transzplantáció lenne, de bár az USA-ban és Nyugat-Európában sok donorból lehet választani (mert nagyobb az adatállomány), minél inkább keletre megyünk, a helyzet annál rosszabb. (És ugye én is keletről jöttem.) És hogy azon dolgozik, hogy legalább hét végére hazaengedjenek. Arra várunk, hogy megjelenjenek a monociták a szervezetemben, mert ez a fellendülés első jele. Kértem, hogy azonnal szóljon már az elsőnél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.