Leu72

Sokkoló élmény hajnali háromkor arra ébredni, hogy egy kamion áll a mellkasodon és nem kapsz levegőt. Azonnal csöngettem a nővérnek, aki megállapította, hogy valóban nem kapok rendesen levegőt. Látja, hogy pang a víz a testemben, de csak orvos adhat vízhajtót. 37°C-os hőemelkedésemre adott gyógyszert, amitől bár szétizzadtam magam, levegőt még mindig nem kaptam rendesen. Jobb híján állítottam az ágy fejtámláján. Reggelente már nagy a jövés-menés, aludni nemigen lehet, sőt pihenni sem. Takarítanak, egyeztetik a másnapi menüt (itt bizony vagy hatféle menüből lehet választani reggeli-ebéd-vacsora tekintetében). Mérik a lázam, hozzák a reggelit, ráállítanak a mérlegre.

Apu már vagy két napja mondja, hogy nem olyan a hangom, mint szokott lenni. Ma aztán nyilvánvalóan kiderült, hogy miért. Bejött a doktornőm megvizsgálni, konstatálta, hogy tiszta a tüdőm, de látványosan nem kapok levegőt. Jött a főorvosnő, aki azt mondta, hogy nincs ezen semmi csodálkoznivaló. 60 kg-val kerültem be, most több, mint 68 vagyok, tehát 8 liter víz pang valahol a testemben. (Vizeshordó hangom van és mi tagadás a testem is az. Teljesen eltűnt a derekam.) Kaptam vízhajtót (na ezután ezért nem tudtam aludni – ez 15 percenkénti elfoglaltságot jelent), de az erőm annyira elfogyott (láz, meg oxigénhiány), hogy kénytelen voltam a szoba wc-t használni. Pedig megfogadtam, hogy amíg csak bírom, kisétálok a közwc-re.

Erőtlen és gyenge voltam egész nap. Vérnyomásom még mindig a béka feneke alatt. Bár éhes szinte soha nem vagyok, tömöm magamba az ételt (de a fél adag se megy le.) Szerencsére mindig van leves, az kellőképp eltelít. Eddig mindig vizet ittam, ma annyit újítottam, hogy kértem valami cukrosat, hátha a cukor egy kicsit felpörget. Nem futottam félmaratont.

További kérdést vet fel, hogy ha folyamatosan kapok antibiotikumot, akkor ugyan miért van lázam. Ma azt mondták, hogy ez a betegséggel függ össze. Viszont a szinte állandósuló hasmenés miatt megkértek, hogy gyűjtsek székletmintát.

Sokan vagyunk szerencsések, akik annak idején vidéki rokonoknál megtanulták, hogy éjjel nem kolbászolunk a kerti wc-be (mindig ólból, vagy karámból nyílt), hanem az ágy alatt ott az éjjeli edény. Na én is kaptam egy ilyen rozsdamentes csodacuccot. Nem mondom, hogy nem jelentett lelki törést 40 évesen egy ilyenbe termelni, de a cél szentesíti az eszközt. Az eredményt várjuk.

Estére már olyan sok víz volt a szervezetemben, hogy nemcsak a hangom volt torz, hanem határozottan kevesebb levegőt kaptam. Hiába hoztak itt mindenféle mérőeszközt, mutatták, hogy milyen kiválóan el van látva a szervezetem oxigénnel, bizony az a fránya kamion csak ott ült rajtam. A végén bejött a dokim és a főorvos is, akik együtt megállapították, hogy ritka szerencsétlen dolog, hogy az szervezetem így tárolja a vizet, de akkor a napi három litert lecsökkentik kevesebbre, egész pontosan egy literre. Az orromba nyomják az oxigént, de a betegségnek hála néha vérezget az orrom. Jobb, ha nem tisztítjuk, mert ha megindul a vérzés, akkor tamponálni kell, akkor meg ugye egyáltalán nem lesz levegő a bal orrlyukamon. Oxigénszondával együtt meg kell állapítsam, hogy a számon át jobban kapok levegőt.

Holnap is érdekes nap lesz: kapok valahova a szegycsontom és a kulcscsontom közé egy kanült, amelynek kifele menet jó pár kivezetése van. Ez okból egyszerre tudnak tőlem vért venni, meg gyógyszert adni, és elvileg már nem lesz szükség arra, hogy a kézfejembe menjen a kanül.