A reggeli szokásos rutinon túl az a kellemes meglepetés ért, hogy kiment rengeteg víz a szervezetemből. Nekem három napja nemcsak a 68 kg volt dermesztő, meg hogy nem kapok levegőt, hanem az is, hogy testem szinte legszélesebb pontja a derekam. Félreértés ne essék, nem szépségverseny ez, harcolok az egészséggel, de most megtapasztaltam, milyen sörhasú pasinak lenni. Ma reggel azonban a mérleg 61 kg-t mutatott, ami már számomra (közérzet+egészség) is teljesen elfogadható.

A beépített kanül tényleg nem fáj, bár előre hajolni nem merek vele. Értem én agyilag, hogy 18 cm-t belóg a szervezetembe, bele is van öltve, de valahogy mégis. Ma a nővérke azzal biztatott, hogy meglátom: a kiszedés bakfitty lesz. Bárcsak ott tartanánk már!!!

Reggeli után kaptam egy narancssárga kemot, előre mondta a nővér, hogy ettől nem leszek rosszul, de mivel állandóan émelygek, ezért kapok egy 24 órás gyomornyugtatót.

Az orvos is benn volt reggel. Elmesélte, hogy felhívták a lacheni kórházból és érdeklődtek az állapotom tekintetében. Kedves dolognak tartom, még ha csupán tényleg a lelkemet ápolja is.

Érdekesen váltják itt egymást az orvosok, meg a nővérek is. Volt olyan nővér, aki két nap után azt mondta: „viszlát, júniusban”. Volt aki két nap szolgálat után három napot tölt otthon. Az orvosoknál szintúgy semmilyen logikát nem vélek felfedezni, noha nyilván van.

Annyi biztos, hogy számomra a méricskélésekkel fél 8-kor kezdődik a nap. A délelőtt a reggelivel, szobám takarításával, valamin a további étkezések megbeszélésével zajlik. Néha bejön egy orvos, érdeklődik, hogy hogy vagyok, benéz a számba, meghallgatja a tüdőmet, esetleges panaszaimat. Igyekszem nem nyafogni, ezt most el kell viselni, a cél a fontos. A mai nővérkém (aki három napig velem volt, most két napig nem lesz) meg is dicsért, hogy milyen jól bírom a megrázkódtatást. Nem tudom, hogy mások hogy bírják, én azért igyekszem.

Jó érzés, hogy a családom minden nap jön. Természetesen nem mindig és mindenki. Tegnapra pl. beteg lett Réka. Mivel itt a nem létező immunrendszerünk miatt folyamatosan veszélyben vagyunk, ezért beteg látogató nem jöhet. Viktor ma szülinapi bulin van (Luzerni Közlekedési Múzeum egy csomó fiúbarátjával együtt), Tami meg azt mondta, hogy inkább ő is Rékával marad egy kedves barátnőnknél. Mindenesetre bárki bármikor jön, nagyon sokat dob a lelkemen. Még akkor is, amikor csak feküdni van erőm.