Már éjjel érzem, hogy nagyon fáj a BAL lábam. Hm? Eddig a jobb fájt. Reggel csak úgy tudok az ágyból kikelni, hogy apu hátára mászom. Praktikus, ha az ember férjnél van. A fájdalom ijesztő volt, de bíztam benne, hogy a nap folyamán majdcsak elmúlik. Ehhez képest fokozódott, a végén már nem volt olyan póz (fekvés, ülés, nopláne állás), amikor ne folytak volna a könnyeim. Én eddig azt hittem, stramm nő vagyok, na most elbizonytalanodtam. Este aztán irány az ügyelet. Ahol egy kedves (egyébként altatóorvos doktornő) elmondta, hogy annyi minden lehet (pl. porcleválás, vagy front – bár aztán belátta, hogy azért az nem szokott akkora gond lenni, hogy az ember nem tud tőle járni), ezért azt javasolta, hogy mindenképp vizsgáltassam ki. Addig is ad egy szurit, meg felírt egy Flector Rapid nevű gyógyszert. Az injekciótól azonnal jobb lett a helyzet és a gyógyszer csak fokozta ezt. Amikor azonban a gyógyszer hatása elmúlt, akkor pusztító volt a fájdalom. Ráadásul a gyógyszer szédülést okoz, autót vezetni nem javasolt. Mi meg másnap indultunk volna vissza Svájcba. Éjjel megint csak izzadtam, mint a ló, ha kiment a fájdalomcsillapító, akkor folytak a könnyeim és néztem az órát, mert napi 4 dózist lehet csak maximum bevenni ebből az egyébként csodagyógyszerből. Az volt a szerencsém, hogy az egyik ilyen fájdalomcsillapító hatása alatt a ruhákat összepakoltam (még este), hogy annyival kevesebb legyen másnapra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.