Reggelre 38°C-os lázam van. Ráadásul úgy érzem, hogy tele vagyok vízzel és már nem is kapok levegőt. Marcel azonnal aktivizálja magát és a szokásos reggeli tiszteletkörön túl (vérvétel – hurrá, az új kanülön által, vérnyomás, pulzus), már hoz is egy dupla adag vízhajtót. (Már mindekét fiú nevet azon, hogy én desszertnek hívom a vízhajtót.) Ennek folyományaként nem kell sokat gondolkozzam, hogy teljék a délelőtt. Futkosok, mint a veszett kutya. Mérem az időt: 10 percenként rohangálok, amiben a felkelés, a papucs felrángatása (cipóláb!), az infúzió áramtalanítása (megtanultam!) és a repülőrajt is benne van. Nem tudok sajnos másokra tekintettel lenni.
Délelőtt még mindig panaszkodom Marcelnek, hogy nem kapok levegőt, de ezután megméri a vérem oxigén-tartalmát (89%), amire azt mondta, hogy kisgyerekeknek van ennyire jó. Kétségtelen nem fulladok már annyira és a lábam is kezdi visszavenni ha nem is egy gazella, de legalább egy újszülött víziló lábméretét.
Közben apu értesít, hogy gyönyörű rendbe vágták a lakást, az anyukám már virágot ültet, takarít (Tamara mutatta meg, hogy hol vannak a megfelelő eszközök), süti a mézeskalácsot (melynek tésztáját az újhagymával együtt, amit a család a kistarcsai kertből kért a bőröndjében csempészett ki), vasal és ellátja a gyerekeket. Apu mos, átrendezi a lakást.
Nagyon jól esik, hogy ketten (anyukám és apu – aki ugye nem az apukám) mindent megoldanak. Tényleg csak magamra kell koncentrálni.
Délután meglátogatnak és a két nagy elmondja az aktuális beszámolóját. Itt az iskolában ugyanis nem feleltetnek, hanem időnként valami projekten kell dolgozni, és egyedül, vagy többedmagukkal előadni. Réka most Graubünden kantonból készül (nem mellesleg onnan származik a tanára), Viktor a cápákból. Stefan ismét mérhetetlen jó fej. Hoz a gyerekeknek fagyit, meg szörpöt. Kilóra megveszi őket. És ezt is imádom.
Valamint elmeséli, hogy ez az egész kórház város a városban. 6.000 (ember dolgozik benne) és a szomszéd kerek épületrészben (intenzív osztály) csak németek. Arról nincs infó, hogy a többi nagyváros (Genf, Bázel) kórházai mekkorák.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal