Elszántan mentem a fogorvoshoz. Most egy csapásra megszabadulok a fájdalmaktól. Csak a tisztánlátás végett: maga a bölcsességfogam nem fájt. Viszont a fogorvosok egybehangzóan állították: mivel a csücske kiáll az ínyből, ám helyzeténél fogva úgysem fog teljesen kibújni, csak arra alkalmas, hogy beengedje a baktériumokat. Amikor azonban felnyitották a fogat, kiderült, hogy gyulladásban van. Kaptam előtte már 3 érzéstelenítőt, de nem volt elég. Az álmoskönyvek szerint nem szerencsés konstelláció, ha a műtét közben egyik orvos azt mondja a másiknak:”Azonnal öltözz be és hozzál még injekciót”, valamint “Gyere pajtás, ekkorát még nem láttál.” Egy óra fűrészelős kegyetlenkedés után kijött a fog – egy darab állkapcsot letörve. De nekem már mindegy volt, csak hogy vége.
3 napig isteni volt. Nem fájt a csípőm, a térdem se. Igaz, hogy olyan kockafejem volt, mint Spongya Bobnak, de az legalább vicces. Majd három nap után kegyetlenül fájni kezdett a jobb térdem. Kentem, pihentettem és elővettem az Aleve-et és végül jegeltem is.. És igen, felmerült bennem: nem sok értelme volt a fogműtétnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.