Indul az utolsó előtti menet. Fél 10-re jöttem be (rendszerint akkorra hívnak, mert akkorra a reggeli vérvételek már befejeződtek). Egy idős nénike a szobatársam, aki nem titkolta, hogy képtelen a nevemből akár egy hangot is elismételni (mondjuk ez nem lep meg). Azonnal megkaptam az…
2013.11.25. 23:18 leu72
2013. november 20.
Szólj hozzá!
2013.11.25. 23:16 leu72
2013. november 11-19.
Mi történt? Minden és semmi. Nem üres szólam az, hogy ilyen helyzetben, amibe a családunk került, mennyire felértékelődnek az együtt töltött percek. „Csak” dumálunk, játszunk, sétálunk. És mégis minden perc értékes.
Anyu fél év szolgálat után (időközben persze járt…
Szólj hozzá!
2013.11.25. 23:10 leu72
2013. november 10.
ET. Hazahazahaza. Sajnos az idő annyira elhúzódott (egy orvos volt, meg kellett várni a vizitet), hogy már dél is elmúlt, mire végre mehettem. De ilyenkor tényleg mindegy. Már szerencsére nem sírok, ha hazaengednek. A könnyek persze a meghatottságtól törnek elő....
Úton hazafelé…
Szólj hozzá!
2013.11.25. 19:30 leu72
2013. november 9.
Reggel végre éhes voltam. Kicsit aggódtam, hogy vajon bukófordulót vesz-e a reggeli, de megúsztam.
Ma van az utolsó kemo és aztán ha minden ok, akkor holnap haza!!! Lilo el van keseredve, mert azt állítja, hogy ritkán akad ilyen jó szobatársa. Én is így voltam vele. Elrettentő…
Szólj hozzá!
2013.11.25. 19:29 leu72
2013. november 8.
Mivel a változatosság kedvéért a vizeletemben találtak valamit, este kaptam egy granulátumot. A nővérke szigorúan rám parancsolt: menjek el wc-re, és csak az ágyban fekve vegyem be a gyógyszert. Hogy ez most annyira altat-e vagy sem, nem tudom, de nagyon jót aludtam. Éjjel ugyan…