Hacsak nagy baj nincs, hétvégén még a fű se nő. Vesznek vért, mérnek testsúlyt (51 kg vagyok, ilyen sosem volt), vérnyomást, ellátnak gyógyszerrel (apropó nekem indult a második kemoterápia – bár minden leleltem negatív, de ez a protokoll), ennivalóval. A szobatársam épp…
2013.06.30. 22:08 leu72
2013. június 29.
Szólj hozzá!
2013.06.29. 22:59 leu72
2013. június 28.
A reggeli viziten 5 orvos állta körül az ágyam. Azt mondtam nekik, hogy azért rendszerint minél többen állnak körbe, annál nagyobb a baj. Kiderült, hogy csak egy nagyvizit, nincs ok aggodalomra. Ráadásul én a 2-es ágyon fekszem, hozzám szoktak másodszor jönni. Most meg először.…
Szólj hozzá!
2013.06.29. 22:57 leu72
2013. június 27.
A legfontosabb, hogy minden a héten vett mintám negatív lett. Azt mondta ugyan a doki, hogy még egy erősebb nagyítású mikroszkóppal is átvizsgálják a mintát, de már ezek a hírek is végtelenül boldoggá tesznek. Sőt, ha eléggé megerősödöm, akkor a jövő héten haza is mehetek…
Szólj hozzá!
2013.06.26. 22:10 leu72
2013. június 26.
Ma lumbálás volt előirányozva. Ez volt az első, hogy nem az én egykori dokinőm csinálta. Ennél is nagyobb baj volt számomra, hogy egy medika követte el a doki irányításával. Egész más, ha egy rutinos kéz csinálja,mintha egy irányított rutintalan. Ez persze nem fair, mert nem…
Szólj hozzá!
2013.06.26. 22:08 leu72
2013. június 25.
Halálosan unom már a reggelit. Egy ideig, még a régi helyen, rendszeresen kértem croissant. Sosem ettem meg az egészet, és bár ez szinte elképzelhetetlen egy egészséges embernek, de fejlődő nyálkahártyámra a croissant darabok ráragadva brutál fájdalmat okoztak. Ezért egy idő…
Szólj hozzá!
2013.06.24. 23:21 leu72
2013. június 24.
Anyu szülinapos ma. Nem pont ilyen ünnepet képzeltem neki. Azt hiszem, ő sem magának. Reggel tkp. váratlanul azt mondták, hogy azonnal átköltöztetnek egy másik szobába. Erről elméletben szó volt már, de a konkrét napról nem. Arról meg egyáltalán nem, hogy ilyen hirtelenséggel.…
2 komment
2013.06.24. 23:19 leu72
2013. június 23.
Kegyetlenül nehéz napok vannak mögöttem. Amíg lehetett, húztam az időt, hogy ne kapjak morfiumot. A morfium nekem nem más, mint az utolsó stádium azoknál a betegeknél, ahol már tényleg nincs más. A fájdalmaim viszont elviselhetetlenek voltak. Elmondták előre: nincs mitől félni,…